Tverdota György: Határolt végtelenség. József Attila-versek elemzései (2005)
„mindenség a semmiségbe…” (Kísérlet a „Költőnk és kora” elemzésére)
A véges végtelen fizikailag is fennáll De milyennek látta a mindenséget József Attila, mieló'tt elérkezett az „egyremegy, szappangolyó, / vagy égbolt van fölöttem” rezignációjáig? Mindenekelőtt arra kell válaszolnunk, voltak-e egyáltalán csillagászati ismeretei, vagy tudása csak a táguló világegyetem teóriájával való megismerkedése során haladta túl az átlagos, felületes értesültség szintjét. Amikor A város pereménben azt akarta érzékeltetni, hogy a kapitalizmus rövid idő alatt mérhetetlen pusztítást vitt végbe, az idő rövidségét egy mellékmondatba vetett kozmikus túlzással nyomatékosította: „Elpusztíthatatlant annyian, / mióta \mlakidt / naprendszerünk, / nem pusztítottak eddig”. Mivel a vers minden pontja, ahogyan a költő maga tanította, archimédeszi pont, érdemes felfigyelnünk erre az apró adatra is. Sokkal beszédesebb a Miben hisztek■ ■ ■ kezdetű vers, amely a „táguló világ”-motívumok közvetlen szomszédságában a newtoni kérdést ismétli meg—természetesen antropomorfizálva az égitesteket—: mi a magyarázata a bolygók összehangolt keringő mozgásának? Illetve a költő szavaival: „Miben hisztek, ti makacs égitestek, / hogy föllobogva / lángokkal egymásnak nem estek”. A kérdésföltevés „newtoni”, nem meglepő tehát, hogy felbukkan a nagy tudós égi mechanikájának alapfogalma, amely a jelenség magyarázatában is szerepet játszott: „A tömegvonzás?... Lámpámban az éjnek/ pilléje repdes”. A tömegvonzás fogalmát egyébként megtaláljuk József Attila mindennapi szóhasználatában („Na most már igazán hazafelé kell gravitálnom”; „a franc már kijutott a föld gravitációs vonzerejéből és most az űrben lebeg”)28 éppúgy, mint tudományos cikkeiben („Látjuk, hogy gondolatunknak teste van, fölemelkedhetünk, nem kell félnünk, hogy a valóság gravitációja cserben hagyja”).29 De nemcsak használta a szót, hanem tudatában volt annak a fizikai törvénynek is, amit az elnevezés takar: „Azonkívül semmi bizonyítékot nem látok arranézve, hogy a világ törvényei holnap is úgy működnek-e, ahogy eddig, vagy hogy egyáltalán működni fognak-e. Nem is tudom szükségszerűnek fölfogni a »természeti törvényeket«. Boutroux-val együtt én sem ta28 József Attila — József Jolánnak, Bécs, 1926. júl. ?; Becs, 1926. nov. 2. In József Attila válogatott levelezése. 107., 123. 29 József Attila: Irodalom és szocializmus. In József Attila Összes Művei. III. S. a. r. Szabolcsi Miklós. Bp„ 1958, Akadémiai, 319. 380