Tverdota György: Határolt végtelenség. József Attila-versek elemzései (2005)
„mindenség a semmiségbe…” (Kísérlet a „Költőnk és kora” elemzésére)
sadalmosítása és társadalmasodása, vagyis ha társadalmat mondunk, a természeti anyag társadalmasítására, illetve társadalmosodására kell gondolnunk”.45 Ugyanezt a szerves, belső összefüggést állapíthatjuk meg a József Attila-i teljesség kozmikus és ösztöni tényezője között is: „Hangsúlyozza, hogy a történelemben kozmikus erők működnek, de ezek a közvetlen adottságú kozmikus erők nála erkölcsi elvekkel azonosak, ahelyett, hogy a történetinek mutatkozó erkölcsi elveket vezetné vissza az élet anyagi feltételeire és az ösztönökre, melyek valóban a kozmikus környezet bennünk megnyilvánuló erői” — írta Hatvány Bertalan Ázsia lelke című könyve kapcsán.46 Ebben a szellemben nevezte a tudományos szocializmushoz hasonlóan a pszichoanalízist is természettudománynak. A kozmikus elem jelentősége és funkciója József Attila érett költészetében is jelentősen módosult az évek során. Ezt a módosulást tetten érhetjük, ha követjük a teljesség összetevői közötti fent jellemzett viszonyban történt elmozdulásokat. Itt csak az alapvető mozgásirányra és az ennek következtében kialakult két fő változatra koncentrálok. Leegyszerűsítés lenne azt állítani, hogy a kései József Attila életművéből eltűnt a teljesség igénye és annak költői megvalósítása. A művelődésről adott definíciójában például lényegében változatlanul ismételte meg azokat a gondolatokat, amelyeket jóval korábban az Irodalom és szocializmus című cikkében fejtett ki: „erre... nem felelhet senki, aki a szellemi élet alapjának nem az anyagit tekinti... és nem a... testi szervezettel adott, testi valóságra irányuló ösztönöknek, az éhségnek és szerelemnek [!], a jelen levő anyagi természeti, társadalmi, politikai feltételek között lejátszódó megnyilatkozásaként ismeri föl a művelődést”.47 A. Hazám című szonettciklus első versében pedig sorjában felbukkannak A város peremén egyetemesség-háromszögének összetevői: megjelenik „a részeg ölbecsaló anyatermészet”, majd feltűnik „férfitársa”, a „közösség” és látjuk a természet és társadalom nagy családjának gyermekét, a költőt, akinek lelke a természettel itatódott át („nagy álmos dzsungel”), „eszmélete” pedig a nyomorgó közösségből „táplálkozik”. Kétségtelen azonban, hogy ez az összhang egyre ritkábban valósult meg ; Uo: Egyéniség és valóság. In József Attila Összes Művei. III. 120. 46Uő: Ázsia lelke. In József Attila Összes Művei. III. 180. 47 Uő: Horváth János: Magyar versek könyve. In József Attila Összes Művei. III. 190. 386