Tverdota György: Határolt végtelenség. József Attila-versek elemzései (2005)
Huszonnégy sor a testi szenvedésről
Huszonnégy sor a testi szenvedésről József Attila töredékei között számos szöveg található, amely felhívta magára a szakemberek figyelmét. Közéjük sorolható az a darab, amely kezdősora alapján /Szól a szája szólitatlan...] címmel található meg a Stoll Béla által szerkesztett kritikai kiadásban. A kiadás tájékoztat arról, hogy ceruzával írt kéziratról van szó. „Három noteszlapon, sorrendjük bizonytalan.” A keltezésről a jegyzetekben ezt olvashatjuk: „Ezeket a töredékeket [az említett szövegen kívül Stoll Béla még öt más töredéket is ide sorolj kézirataik külsőségei alapján kelteztük a költő Siesta-beli tartózkodásának idejére [1937 második felére]. Az a—c alatti töredékek [a mi töredékünk a c jelzés alatt olvasható] ugyanolyan elbarnult, blokkfüzetből kitépett lapokra vannak írva, mint a „KöltőnJ( és Kora"... és a Miben hisztek^... című versek. Valamennyi itt közölt töredék kézírására jellemző a »táncoló« sorok és a reszketeg vonalvezetés, amely talán a költő gyógyszerezett állapotának következménye.”1 Ezekhez a filológiai-textológiai megállapításokhoz nincs mit hozzáfűzni. A [Szól a szája szólitatlan... / a költő utolsó versfogalmazványai közé tartozik, amelyek befejezetlenül, töredékes állapotban maradtak fönn, és amelyek a költő halála után láttak napvilágot. A [Szól a szája.../ a Szép Szó 1938. január—februári, „József Attila emlékének” szentelt számában, a Töredékei^ sorozatban jelent meg (14—15.). A kritika nagyon hamar felfigyelt rá, miután Németh Andor a József Attila összes versei és műfordításai című, Cserépfalvi kiadásában 1938 könyvnapján napvilágot látott kötetben az Utolsó töredé\e\ élén közzétette. Az alfejezethez fűzött .Végzetes betegsége utolsó fázisából” szövegű lábjegyzet eleve kondicionálta a szöveg értelmezési körét. Füsi József A Toliban közölt méltatásában József Attila hagyománykövető poétikájának jellemzése során tér ki a versre: „ha van bennük újság, ez is csak a magyar költői hagyomány legmélyebb rétegeinek élesztgetése volt; hogy csak egyet említ1 József Attila összes versei. 2. Közzéteszi Stoll Béla. Bp., 1984, Akadémiai, 459., 558. 397