Tverdota György: Határolt végtelenség. József Attila-versek elemzései (2005)
Elégia
len, merev szemmel.” AL’Ame de la vilié című költeményben, mint a címe is mutatja, a sok évszázada élő, modernizálódó nagyvárost, mint egy mai Ninive lelkét mutatja föl ezernyi részletben: „Son ame, en ces matins hagards, / Circule en chaque atomé / De vapeur lourde et de voiles épars; / Son áme énorme et vague, ainsi que ses grands domes / Qui s’estompent dans le brouillard; / ... Son áme, oú le passé ébauche/ Avec le présent net l’avenir encor gauche.”6 E néhány példával csak jelezni kívántam, hogy József Attila Verhaeren lírájához való viszonyának tisztázása, Lengyel Béla kezdeményezésének folytatása és elmélyítése nagy mértékben hozzájárulna a harmincas évek nagy verstablóinak jobb megértéséhez.7 Az Elégia József Attila modern klasszicizmusának egyik legjellegzetesebb példája. Címe, mint több más verséé is (Dal, Óda, Kései sirató, Hexaméterekj Két hexameter, Egy spanyolföldmíves sírverse, Thomas Mann üdvözlése, Szonett, Ars poetica) valamely vállalt műfaji vagy prozódiai hagyományra, szabályegyüttesre utal vissza. A szakirodalomból jól ismert tény, hogy a villoni balladaforma nem egy versének szolgált mintájául, vagy hogy A Dunánál című költeményében hűen követte a klasszikus óda műfaji szabályait. A Világirodalmi lexikon „elégia” címszava a verset „a műfaj egyik legszebb modern változatá”-nak minősíti.8 Mégsem könnyű meghatározni, milyen értelemben sorolható a darab a műfaj kereteibe. Igaz ugyan, hogy Türtaiosz vagy Arkhilokhosz neve előfordul József Attila értekező prózájában,9 Catullus költészetének ismeretére pedig levelezéséből ismerünk utalást.10 Elég azonban rápillantani a versre, hogy lássuk: nem a görög-római elégia disztichonos versformáját használja. 6 U8: A város leltbe. „Lelke, ezeken az ijedt reggeleken, / kering a nehéz pára és a zilált fátylak minden atomjában; / Roppant és homályos lelke, mint a nagy templomok, / amelyek belevesznek a ködbe/... Lelke, amelyben a múlt felvázolja/a tiszta jelennel / a még esetlen jövőt.” 7 Lengyel Béla: József Attila és Verhaeren. Filológiai Közlöny, 1967. 3—4. sz. 411-425. Nem ő az egyetlen, aki az Elégia formáját Verhaerenre vezeti vissza. Lásd még Szilágyi Péter: József Attila időmértékes verselése. Bp., 1971, Akadémiai, 59-60. 8 Trencsényi-Waldapfel Imre-Kovács Endre: Elégia (címszó). In Világirodalmi lexikon. 2. Cam—E. Bp., 1972, Akadémiai, 1037. 9 József Attila: Ady-vízió. In i. m. 154. — Arkhilokhoszra a költő az E sorok, írója költő kezdetű kéziratában hivatkozik, amelyet először Horváth Iván bocsátott közre József Attila és a párt című tanulmányában. Gondolat-jel, 1988. 1. sz. 29. 10 József Attila levele Hatvány Lajoshoz, 1929. dec. 4. In József Attila válogatott levelezése. S. a. r. Fehér Erzsébet. Bp., 1976, Akadémiai, 262. 69