Vági Gábor: Mezőhegyes (1994)
IX. Az úgynevezett esztendők
- Ez a leszerelés hogyan történt? Hogyan értesültek róla?- Erről úgy értesültünk, hogy szövetkezetei alakítsunk.- Ezt ki mondta maguknak?- Ezt az akkori rendelkezés mondta. Mezőhegyesen én is voltam aztán agitálni ötvenkilencben, amikor a tagosítás volt. Vagy állami gazdaság, vagy téesz.- Ötvenkettőben magukhoz is jöttek?- Ötvenkettőben mi önként adtuk le, még akkor nem volt ez az agitációs dolog.- Honnan tudták, hogy most már nem lehet tovább csinálni?- Akkor volt az, hogy Mezőhegyes tagosítása lesz. Tehát most válasszon minden földigénylő, hogy vagy a téeszbe, mert itt van egy téesz, akkor még József Attila néven szerepelt, vagy az állami gazdasághoz. Az elhatározásom az volt, hogy én nem akarok téeszbe bemenni.- Miért nem akart?- Én nem láttam annak a jövőjét. És láttam a gazdaságot. Én a gazdaság javára lemondtam.- Nem is volt szó akkor csereföldről? Hogy máshol kaphatna esetleg?- Volt erről szó. Hogy én itt lakom, és én eljárjak Dombegyháza alá vagy Pitvaros alá, vagy Kovácsháza alá...?- Azok olyan messze lettek volna?- Igen. A Mezőhegyesi Állami Gazdaságnak a földjéből már nem volt ajánlat. Volt itt egy kis sarok, az is el volt foglalva. Én nem akarok járni sehova sem. A másik oldala meg az volt, hogy nem volt semmi jövője annak, hogy mi gazdálkodjunk egyénileg.- El volt adósodva?- Nem voltam én eladósodva. Nem. Volt, aki el volt adósodva. Például történt az is - nem tudom, hogy magnóba jó lesz-e ez a dolog? 1952 őszén voltam benn a beszolgáltatást rendezni a tanácsházánál. Hazajövök, a feleségem sír, ott áll a kukoricásgóré mellett a kocsi, itt van egy rendőr, egy végrehajtó és egy kocsis. De már meg volt rakva a kocsi kukoricával. Belépek ottan az én kis tanyám bejáróján: Jó napot kívánok. Jó napot, felelik. Azt mondja nekem a végrehajtó, hogy Szabó bácsi, maga itt a gazda? Én azt mondom neki, hogy nem. Hát kicsoda? Maguk, maguk a gazdák. Azt mondja, miért? Én nem tudom, maguk miért viszik el a kukoricámat. Azt mondja, azért, mert Szabó bácsinak van adóbeszolgáltatási hátraléka. Ezt tudja maga igazolni hivatalosan? Hát, mondja, itt van a papír. Mutatja a papírt. Na mondom, ide figyeljen, jöjjön velem. Bevittem a lakásomba ott a tanyán. De jött a rendőr is. Talán gondolta, nem tudni, mi történik ott benn. Levettem, be volt rámázva az adóbeszolgáltatási ívem. Hát száztizenegy-valahány százalékra teljesítettem az adóbeszolgáltatásomat. És leakasztottam, és azt mondtam, így, szó szerint: maga tud olvasni? A végrehajtónak. Azt mondja, tudok. Na, mondom, akkor olvassa már ezt el. Odaadtam neki, olvassa. Nem tudom akkor, hogy melyikünk van tévedésben, maguk-e, vagy én. Hát ezt nem mondom a magnóba.- Valami csúnyát mondott?- Nem mondtam csúnyát, csak annyit mondtam, hogy vagy az volt a hülye, aki ezeket kiadta nekem, vagy maguk a hülyék. Mért nem kérték ezt el a feleségemtől, mielőtt én haza nem gyüttem? És akkor mért mentek oda a góréhoz addig, míg meg nem győződtek arról a dologról, hogy ez a helyén van-e vagy nincs. Elkárom-113