Vági Gábor: Mezőhegyes (1994)
XI. A termelőszövetkezetek - Befelé!
felében a föld elhagyását, hanyag művelését torolták volna meg vele - most pedig az adóhátralékosokat büntetnék így. Egy évvel az 1957. tavaszi földvisszaigénylések elutasítása után a tanács gyorsan rendezte a tisztázatlan tulajdoni állású földek sorsát is. Akadtak ugyanis újgazdák, akik annak idején nem mondtak le a földjükről, hanem egyszerűen csak nem művelték azt tovább. Mások tudomásul vették, hogy birtokuk a tagosításkor valamelyik termelőszövetkezet táblájába került, majd munkát vállaltak, megélhetést kerestek valahol másutt. Míg az állami gazdasághoz átkerült földek tulajdona mindjárt az államra szállott, ezek az elhagyott területek évekig függő tulajdoni helyzetben voltak. A szövetkezetek, ha tudták, művelték őket. A jogi véglegesítés abból állott, hogy a tanács javasolta állami tulajdonná nyilvánítani az elhagyott földeket, s azután mindet kiadta a termelőszövetkezeteknek. A járási földhivatalban feljegyezték, hogy a mezőhegyesi szövetkezetek földje 1958 áprilisában javarészt ilyen területekből állott; a József Attila Tsz (52. major) 492 holdjából csak mintegy 30 hold, a Törekvő Tsz (Központ, 2. major) 519 holdjából 152 hold, a Szikra Tsz (67. major) 235 holdjából pedig alig 8 hold származott a tagok és családtagjaik bevitt földjéből - a többit, tehát a terület 70-95 százalékát a tsz-ek kapták, átvették. (A tanács a helyi szövetkezeteken kívül még a nagyéri Vörös Lobogó Tsz-nek is kiadott 100 holdat.) Miközben az évtized első felének „eredményei" így jogilag is szentesíttettek, a tanácsnak, mint láttuk, egyre több baja támadt a maradék egyéni gazdákkal. A föld elvétele az utolsó esetre tartogatott fenyegetés volt; a hátralékosoktól mindenekelőtt be kellett volna szedni az adót. Ha csupán a községfejlesztési adót tekintjük, az 1957-ből idézett adóhátralék - körülbelül 17 ezer forint - 1958-ra 32 ezerre dagadt. (A tanács végül mégis kivetett adót erre az esztendőre is.) A végrehajtás nemcsak a fenyegetésekben szerepelt, hanem - zálogolás és transzferálás néven - visszatért a gyakorlatba is. A pénzügyi előadó így számolt be a végrehajtó bizottságnak 1958. augusztus 5-én: „Dolgozó parasztságunk hangulata nem a legkielégítőbb. Termény zálogolás ellen zúgolódnak, hogy még azt a kis terményt is lefoglalják, mert nem tudnak várni, amíg a hagymát, cukorrépát értékesítjük, amiből tudnak majd fizetni. Gabona annyi termett, hogy a jószágnak és vetőmagnak éppen elegendő." Egy fél évvel később a vb-titkár friss hírt közölt: „Rádiót lehet transzferálni, a békéscsabai bizományi átveszi. Be kell hozni a rádiót, és ha bizonyos határidő alatt nem váltja ki, akkor a bizományinak átadni." (50-5/1959. március 3. Vb-ülés.) És nézzünk egy konkrét esetet, amelyben minden dilemma, módszer előkerül. 1958. augusztus 5-én (amikor a pénzügyi előadó az idézett bejelentést tette) a következő beszélgetés hangzott el a tanácsházán: „V. T. vb-tag nem javasolja a parasztoktól a gabonát lefoglalni, mert annak politikai kihatása lenne." (Talán megbocsátható egy közbevetés: a végrehajtás korlátozását javasoló mondatot - milyen régen hangzott el ilyesmi utoljára! - az a vb-tag mondta ki, akinek a megyei pártbizottságon átélt tapasztalataival a IX. fejezetben ismerkedhettünk meg.) „I. K. pénzügyi csoportvezető közölte, hogy a gabonazálogolás miatt nem kielégítő a hangulat, a járási értekezleten azt az utasítást kapták, hogy aki évek óta nem fizetett, ott az 168