Vági Gábor: Mezőhegyes (1994)
Odabent
vizálási hullám végére - minden tanácsi major lakossága valamelyik tsz tagja lett. Ám maguk a majorok, a szomszédságok hosszú ideig erősebb társadalmi kötést jelentettek, mint a szövetkezők közössége. Ezért ha valamelyik majorban nem alakult önálló szövetkezet, a lakók általában nem léptekbe egy másik, távoli major tsz-ébe. (A szomszédos majoréba viszont esetleg igen.) A tanácsi majorokról ugyanakkor azt is tudjuk, hogy körülbelül kik laktak bennük, cselédek inkább vagy „falusiak", ha falusiak, honnan jöttek. Ez a „sorsrokonság", az indulás közössége szervezte azután szövetkezetbe az embereket egy-egy majoron belül, s olykor (mivel e közösség átnyúlhatott a szomszéd majorba) a közel fekvő majorok, tanyák lakóit. Vegyük sorra a szövetkezeteket! A József Attila Tszcs az 52. majorban alakult, ahol főként makóiak, részben apátfalviak és volt mezőhegyesi cselédek laktak. A szövetkezést a cselédek kezdeményezték, idővel makói tagok is csatlakoztak hozzájuk. A legkésőbb belépők - és az időközben elköltözők - az apátfalvi és makói újgazdák voltak. A 47. major (Külső-Pereg) lakossága apátfalvi és mezőhegyesi emberekből állott. Ők évekig nem alakítottak tsz-t, 1959-ben azután itt is összejött egy kis szövetkezet Rákóczi Tszcs néven. Földjük sok volt (állami tartalékterületet kaptak), egyéb bevitt vagyonuk igen kevés. Néhány év múlva egyesültek a szomszédos József Attila Tsz-szel. A 46. majort (az ötvenes évek elejéről szóló egyik visszaemlékezésben ismerkedhettünk meg vele) negyven mezőhegyesi cseléd újgazda lakta. Az első években közösen dolgoztak, közösen építkeztek, de szövetkezetét semmiképpen nem akartak alakítani. Inkább fölajánlották földjeiket az állami gazdaságnak. A Törekvő Tszcs tagjai elsősorban a Központ újtelepén lakó újgazdák voltak, szintén mezőhegyesi volt cselédek. Területük először a 39. számú állami gazdasági major környékén, majd - földcsere után - a 2. és 81. major, a község északnyugati határának közelében feküdt. A 84. major lakói közt ismét sok volt a falusi. A major közelében kb. 390 katasztrális hold a nagymajláti (nagyéri) Vörös Lobogó Tsz földje lett, bizonyára a soha Mezőhegyesre nem költözött nagyéri újgazdák belépésének következtében. (Nagymajlát község 1945-ben összesen 433 kh mezőhegyesi juttatásban részesült.) Itt tehát egy szomszédos falu szövetkezete már átnyúlt a közigazgatási határon. A Szikra Tszcs a 67. majorban működött. (Ez a major talán mind között a legtávolabb esik a Központtól.) Tagjai sorában 66. és 73. majori újgazdák is voltak. Ezen a területen 1945-ben a volt mezőhegyesi cselédeken kívül mezőkovácsházi és reformátuskovácsházi szegényparasztok kaptak földet. A 88. major, amely egykor a kovácsházi kerület központja volt, Árpádtelep néven már igen korán, 1948-ban leszakadt Mezőhegyesről, és közigazgatásilag Végegyháza községhez került át. Elcsatolását a mezőhegyesi elöljáróság némi megkönnyebbüléssel nyugtázta: ez is igen távol eső major volt, ahol felerészt cselédeknek, felerészt végegyházi napszámosoknak osztottak földet a Birtokból. Minthogy azonban éppoly szervesen mezőhegyesi major volt ez is, mint a többiek (vagy mert semmivel sem vált szervesebben végegyházivá, mint amennyire mezőhegyesi volt azelőtt), történetének jellegzetes mozzanatai Mezőhegyes történetéhez is hozzátartoznak. A szövetkezet itt 1948-ban alakult, Szabadság néven, és néhány éven belül az ország egyik legjobban gazdálkodó, kitüntetett termelőszövetkezetévé fejlődött. 178