Vági Gábor: Mezőhegyes (1994)
Odabent
nagyon nagycsaládos ember volt, az a gazdasági cseléd, amelyiknek, nem tudom én, 8 hold földje volt. És ugye, mikor felosztották ezt mint földjáradékot, az elnökre sokkal több esett, mintha munkaegység arányában szétosztották volna. Bizony. Amelyik aztán földtelen volt bent, az nem kapott egy krajcárt sem. Ezt oszt észrevette a nemzeti bank, hogy nem úgy osztották föl, nem azon a címen, ahogy fölvették. Az elnököt azonnal leváltották. Akkor választottak meg engemet. De akkor nem voltam sokáig, engem megválasztottak így júniusban, oszt októberig maradtam.- Melyik évben volt ez?- [Kiszól a feleségének:] Te anya, melyik évben volt az, mikor én elnök voltam? Hát én azt pontosan nem tudom most hirtelen megmondani, hogy melyik esztendőben is volt. Októberben azután lemondtam. Loptak itten, akkor én azt mondtam, hogy másnap én az elnöki széket már el sem foglalom. Akkor szólt a Kovács Jani bácsi, az is alapító tag. A' meg azt mondja, hogy leszek én. Akkor lett ő." A már megismert járási vezető így emlékezett a szakemberhiányra: Abban az időben ezekhez a kicsi tsz-ekhez nem kötődtek a szakemberek, nem láttak távlatot abban, hogy itt maradjanak, vagy hogy egyáltalán eljöjjenek. Azok is oda igazodtak, ahol látták, hogy távlatban is meg tudnak maradni. De itt nem láttak perspektívát. Ezeknek a mezőhegyesi szövetkezeteknek az állami gazdaság szakemberei adtak tanácsot. Ebből éltek. De hát ez nem elegendő, hát naponta ott köllött volna lenni. Egyetlen ütőképes szakember nem szerződött velük, nem honosodott meg." 1956-ban nemcsak kilépések történtek, hanem a három mezőhegyesi szövetkezet közül kettő kis időre fel is oszlott. (A József Attila Tsz megmaradt.) A végegyházi Szabadság Tsz vagyonát is felosztották. Itt mesélte H. János bácsi: Úgy volt, a forradalom kitört, akkor mindenki! Még az elnök, az is kiment. Ambrus, a nagy kommunista pártember kilépett, ő azt mondta, nem bánja, ha tízen maradnak is, ő akkor se mén most már vissza. Körülbelül tízen maradtak csak bent.- [A felesége] Oszt én mondtam neki, hallod, lépjél ki, mert agyonütnek. Mert kiabáltak. Jaj, hallod, lépjél ki, nehogy agyonüssenek.- Szóval reszkír volt. De hát nem ütött engem senki agyon. Azt mondtam, hogy hát ha egy marad benne, én leszek a másik. Vagy hogyha egy se gyün, én leszek az első, aki nem lép ki belőle. Akkor mindenféle javakat kiosztottak, és elvittek mindenfélit, csak az állami javadalom maradt bent. Itt elvittek lovat, kocsit, csikót, tehenet, ami volt, akkor a disznókat elvitték. Mindent. Na, mi maradt nekünk? Hát én is kaptam két süldőt meg egy üszőt, mert hát nekünk is járt, akik benne maradtak, tetszik érteni? El köllött fogadni. Osztottak mindent széjjel, csak az állami javadalom, az maradt benn. Na, kérem szépen, mikor egy év eltelt, hát ugye én mit csináljak az üszővel, nekem nem köll, eladtam. Mit csináljak a disznóval? - levágtam. Akkor utána még nyolc mázsa csöves kukorica járt volna ennek a tíznek vagy tizenkettőnek, aki benne maradt a csoportban. Én azt mondtam: ide hallgassatok, emberek! Ne hozzuk mink ki azt a kukoricát! Úgyis benne maradunk tovább a csoportban, én nem lépek ki, az anyja úristenit. Ha már egyszer beleléptem, én nem 183