Vági Gábor: Mezőhegyes (1994)
Odabent
mert a földre van neki szüksége. Akkor szavazásra ment, hogy ki akarja, és ki nem akarja. Én meg igazgatósági tag voltam, és azt mondtam, hogy mi igenis akarjuk az egyesülést, mert ez se állapot. Mert üres konyhán csak bolond lehet a gazdasszony. Hát egy kicsikét gondolkozzál mint elnök. Mert most a kérdés ám úgy néz ki, hogy hogy fogsz eleget tenni a tagoknak. Azt a megdolgozott munkaegységet valahonnan rendezni kéne, a szántási költséget rendezni kéne - hitelfödözet meg nincs. Mert hát a birkaistálló soha nem lesz kitakarítva, mert az a tag azt mondja, hogy mért dolgozzak. Hiába kapom a munkaegységet, a munkaegységre nem kapok semmit. Mert ha egyszer valaki nem tud fizetni, akkor nem jön senki sem dolgozni, így meg ha a Dózsához odacsatolnak bennünket, akkor majd történik velünk valami. Amit a mezőkovácsházi Dózsa Termelőszövetkezet megkap, azt mink is megkapjuk. De hát a tagság nem nagyon akarta, az elnök, ugye, átrázta őket. A végén aztán csak elfogadták, gyüttek a közgyűlések, egyesülési közgyűlés - aztán csak kellett hogy fogadják. Aztán már a Dózsánál kutya bajunk volt. Majd oszt akkor a Dózsával egy évig voltunk csak. Azután megint gyütt egy egyesülés. Úgyanúgy megint a fölső program, egy fölső utasítás. Kovácsházán még akkor három szövetkezet volt, aztán össze is csatoltakbennünket, ha tetszik, ha nem tetszik. így aztán az Új Alkotmányhoz kerültünk." Az 1959 tavaszán alakult új szövetkezetbe, a 47. majori Rákóczi Tsz-be mintegy ötven újgazda lépett be, kétszáz hold körüli területtel. A belépők az első évben sem vetőmagot, sem takarmányt nem vittek a közösbe. A következő esztendő szervezési kampányában a tagok száma megduplázódott, a terület pedig 570 holdra nőtt. Az 1960. év végén már terv született arról, hogy a Rákóczit egyesíteni kellene a szomszédos 52. majorban működő József Attila Tsz-szel. Erre azonban csak három évvel később került sor. A József Attila Tsz egyik régi tagja így emlékezik erre az időre s a következő évekre: A Rákóczi gyengébb szövetkezet volt, mint a miénk. De aztán egyesültünk velük. Azért jött jól ez az egységesítés, hogy gépet jobban tudjunk vásárolni. Amíg kicsi volt a tsz, addig nem nagyon adta a bank sem a hitelt, mert hát nem volt meg a lehetőség, a garancia, hogy vissza is fizetjük aztán. így mi se kaptunk gépet, ők se kaptak..., aztán meglett az egyesülés. Az adottság is jó volt, mert közelben voltak a földek, egy tagban volt az a közös föld.- Volt itt a tsz-ben is kertészkedés?- Volt. Dohány volt, meg a hagyma nagyon díszlett abban az időben. Meg lett adva, hogy egy hoíd dohány hány munkaegység, és ha jó termést csinálsz magadnak, vigyázol, akkor még külön prémiumot is kapsz. Hát jómagam is benne dolgozgattam, édesapám is, a testvéreim is benne voltak. Nagyon-nagyon munkaigényes növény volt, sokat kellett benne dolgozni, de nem volt nehéz. De ez aztán abbamaradt, mert nem volt megfizetve. Már az állam résziről. Akkor aztán kezdtek kilépkedni, elmentek más munkába azok a tagok, akik a dohányhoz értettek. Aki meg nem értett hozzá, annak kár volt vele foglalkozni, az több kárt csinált vele, mint hasznot.- És a hagymával is ugyanez történt?- A hagymával is ugyanez volt. A makóiak kezdtek kiöregedni, elmentek. A fiatalok meg, akik beléptek, nem nagyon ugráltak az ilyesmiért, az ilyen 186