Vági Gábor: Mezőhegyes (1994)
Odabent
megfelelő szakvezetőket, de azt mondta a tagság, hogy ne keressen az elnök többet, mint mi. De hát ha megérdemli, akkor miért ne keressen?- És most milyen munkalehetőség van itt a majorban [52. major]?- Most csak az asszonyoknak van itt a baromfi.- A többi elkerült innen?- Hát, ugye, amikor egyesültünk a Petőfivel, akkor megszüntettek sok mindent. A hízómarhatelepet, sertéstelepet teljesen megszüntették. 43-ban is volt egy sertéstelep - annak az állományát részben bevitték Battonyára, a másik részét meg eladták. De az eléggé ki is esett, távol volt. Aztán itt ezt a sertéstelepet is megszüntették. 43-ban is volt egy - hát teljesen leállt akkor a sertéstartás, akkor álltunk át a baromfira. Akkor Battonyán is leálltak a sertéssel. Most megint újra elkezdték. Bár tulajdonképpen ezt most csak azért tartják fenn, hogy a háztáji állományt tudják növelni." (Brigádvezető, 52. major.) Erről az utolsó egyesülésről egy 52. majori gazda így emlékezett: Az ittenieknek megérte ez az egyesülés?- Megérte. Megérte, mert csak jobban van ez így, nagyobb a tsz. Egy kis tsz csak nem bírt úgy gazdálkodni, mint ez a nagyobb.- És a battonyaiak vajon jól jártak?- Azok biztos jól jártak avval a jó földdel. A battonyai földek vizesek, belvíz van ott sok. Szikes földek, nemigen terem sok helyen semmi, meg olyan vízállásosak. A mezőhegyesi főd meg, ez a lelke itten ennek a fődnek. Rettenetes jó főd. Inkább a fődhő ragaszkodtak a battonyaiak, mint a tagokhoz, az emberekhez. Ott van Battonyán annyi tag, hogy tán meg is tudnák ezt a fődet is művelni, amit bevitt innen a József Attila. Mert hangoztatták is először, hogy nem baj, ha nem is mennek ezek a tagok, a mezőhegyesiek, csak a főd legyen, mert ott van annyi tag, akikkel győzik megmunkálni. Vót, aki elment a gazdasághoz, mikor egyesültek. Fiatalok legtöbben. Mert azt mondta, hogy nem jár többet tanyára dógozni. Inkább elment. Eleibe arrul volt szó, hogy változatlanul mindenki helyben fog dolgozni, csupán központilag tartozunk Battonyához. De aztán bizony... Aztán megszűnt az, hogy ide is vetnek cukorrépát, meg a 47-es majorba is, begyütt ez a gépi répaszedés, meg a gépesítés minden vonalon, hát nem mehet ez így csirip-csuppozva. Most már így is, úgy is pénzes fizetés van, mindegy, akárki mit dolgozik. Akkor egy helyre ■ lett vetve a cukorrépa, a kender, szóval minden. Na most, akkor itt az volt, az nem tetszett sok tagnak, hogy be köllött járni Battonyára dolgozni. Mert itt mindenkinek nem jutott munka.- És mit csináltak azok, akiknek ez nem tetszett?- Csak mentek. Meg az az igazság, hogy már most nem is olyan nagyon sok tsz-tag van. Itt alig van három vagy négy asszony meg négy-öt ember, az állatgondozók, meg egy-két zetoros ebből a kis településből. A többiek nagyobb részben a gazdasághoz mentek. Meg széjjelszóródtak, a cukorgyárba meg mit tudom én. Az ipar felölelt néhányat.- El is költöztek?- Igen, a fiatalabbjai, végül aztán az öregek maradtak." 188