Valuch Tibor (szerk.): Hatalom és társadalom a XX. századi magyar történelemben (’56, 1995)
III. Többségi hatalom - kisebbségi társadalom
követően húsz református papot hurcoltak munkatáborokba, ma jóval kisebb nyomás nehezedik az egyházra. A hívek lelki gondozását jelenleg húsz lelkész látja el, jelentős részük azonban nem végezhetett teológiai főiskolát. Ennek az a magyarázata, hogy kárpátaljai fiatal nem jelentkezhetett magyarországi teológiára, ezért a református egyház kénytelen volt helyi tanfolyamokon „kiképzett" hallgatókkal pótolni a krónikus lelkészhiányt. A hitbuzgalmi irodalom - ez minden bevett felekezetre értendő - ma már korlátozások nélkül bevihető Ukrajnába, s újabban nincs akadálya annak sem, hogy helyben adjanak ki ilyen jellegű műveket. A hozzávetőlegesen 65 000 római katolikus hívő anyanyelvi megoszlása: 85% magyar, 8% szlovák, 7% német. Gondjaik a reformátusokéhoz hasonlatosak: nyolc hetven éven felüli plébános teljesít szolgálatot, s a lelkészutánpótlás, annak ellenére, hogy két fiatal Egerben, egy pedig Rigában készül és készült papi hivatására, nem mondható megnyugtatónak. Paskai László esztergomi bíboros érsek kárpátaljai látogatása után két magyarországi plébános és három ferences szerzetes kapott öt esztendőre szóló missziós megbízatást. A római katolikus egyház papjai közül a jelenlegi adatok alapján tizennyolcán járták meg a munka táborokat. 1949-ben, a görög katolikus egyház betiltásának esztendejében 23 000 volt a magyar nemzetiségű hívek száma. Ez az egyház különösen kényes helyzetbe került, hiszen unitus papságát a római orientáció mellett magyarbarátsággal is vádolták. A klérus ezért súlyos árat fizetett: 129, többségében nős és családos, a pravoszláv rítusra áttérni nem hajlandó lelkész került munkatáborokba. Javaitól és templomaitól megfosztották, állami rendelkezés értelmében ezeket a pravoszláv egyház kapta meg. Ma már nincs állami tiltás a görög katolikusokkal szemben, de a zavartalan vallásgyakorlást tulajdonjogi bonyodalmak akadályozzák, a pravoszláv egyház ugyanis nem hajlandó lemondani a neki juttatott javakról. A pravoszláv-görög katolikus ellentét a ma már anakronisztikus vallásháborúk jegyeit hordozza, igen gyakoriak - kölcsönösen - az intoleráns, keresztényekhez méltatlan megnyilvánulások. Intézményesített üldözés, állambiztonsági megfigyelés és zaklatás, szakadatlan, az iskolákat is átható ateista kampány, amelyben a vallás devianciaként, lelki torzulásként szerepel: ilyen körülmények között működhettek a deklarált vallásszabadság ellenére bizonyos vonatkozásokban ma is így működnek Kárpátalja egyházai. A szorongatottság azonban kohéziós erő is. S ha földreszorítottan is, az egyházak a közösségi érzület ápolásával felbecsülhetetlen szolgálatot tettek a kisebbség önazonosságának megőrzéséért. Ukránok, ruszinok, magyarok: együtt, vagy külön utakon? A Kárpátalja összlakosságának 12,5%-át kitevő magyar lakosság (1989-es adat) sorsát és jövőjét a szláv (ruszin, ukrán, orosz, szlovák), a román és a német népességgel való együttélés határozza meg. Nem kétséges, hogy megnyugtató politikai, gazdasági rendezés csak e népek közös akaratából és megegyezéséből születhet. A közös jövő miatt is fontos tudnunk, hogy a függetlenedő-átalakuló Ukrajnában milyen jövőképet vázol fel Kárpátalja nem magyar lakosságának politikai-társa-271