Vermes Géza: Gondviselésszerű véletlenek. Önéletrajz (2000)
Első rész. Makótól Budapestig (1924-1946)
valaki akkor elárulja nekem, hogy 1946 és 1957 között a francia lesz az első számú nyelvem, s az 195 3-ban megjelenő első könyvem nyelve is. 1939-ben Pista bácsi önkéntesként vonult be a francia hadseregbe, aztán német fogságba került, viszont hadifogolyként megmenekült a zsidóüldözéstől. Párizsba 1945 után tért vissza, és három évet élt még ott, mielőtt visszavándorolt volna Magyarországra. 1948-as első franciaországi utamon megpróbáltam felkeresni, de néhány héttel elkéstem. Mint kiváló francia- és némettudású hajdani párttagot Pista bácsit felvették a magyar külügyi szolgálathoz kereskedelmi attasénak. Újból megnősült, de másodszorra is megözvegyült. Ám élete alkonyát egy „barátnő” édesítette meg. Amikor 1992 nyarán Budapesten voltam, és előadást tartottam a Magyar Tudományos Akadémián, amelyet sajtó-, rádió- és tévéinterjúk követtek, Pista bácsi állandóan velem volt, élvezte a közszereplést, és mindenkinek elmondta, hogy én az unokaöccse vagyok. Két hónappal később, élete nyolcvanhetedik évében szívrohamban meghalt. Vele a magyar múlttal való utolsó közvetlen családi kapcsolatom is semmivé lett.' 1924- június 22-én születtem a hagymájáról és fokhagymájáról híres Makón. A rettenetes szag betöltötte a raktárak körüli utcákat, és a fokhagymától a mai napig émelygés fog el. A születési anyakönyvi kivonatom szerint Vermes Ernő negyvenhat éves újságíró és a huszonkilenc éves Riesz Terézia gyermekeként „izraelita” vallásban születtem. (A „zsidót”, mivel akkoriban bántó megjelölésnek tartották, nem használták hivatalos iratokban.) Amíg 1994 nyarán ott nem töltöttem egy napot, Makóról csak ködös emlékeim voltak, a negyedik születésnapom előtti időkből. Ugyanis addigra már elköltöztünk onnan. Makó leghíresebb fia, Joseph Pulitzer 1847-ben született, később amerikai sajtómágnás lett, ő alapította a Pulitzer-díjat. Manapság a város eléggé isten háta mögötti, és nem csak Jeruzsálemtől van messze — mint a közmondásban —, hanem Oxfordtól is. A húszas években azonban létezett néminemű intellektuális élet Makón, a gimnáziumban két irodalmi nagyságot találhattunk: a tanár Juhász Gyulát és a diák József Attilát. Mindketten önkezükkel vetettek véget életüknek. Juhász barátja volt az apámnak. Anyám egyszer mosolyogva mesél12