Vermes Géza: Gondviselésszerű véletlenek. Önéletrajz (2000)
Első rész. Makótól Budapestig (1924-1946)
a nagyapám porai nem messze nyugszanak attól a ponttól, ahol megálltam. Különös, Hogy a temető milyen hamar követte a pusztulásba a kihalt közösséget. Anyám Makón járt iskolába, majd a röviddel később a Jugoszláviához csatolt Szabadkán végezte el a tanítóképzőt. Nem tudom, részesült-e hagyományos zsidó nevelésben, ha igen, ennek nem tapasztaltam jelét. Ugyanez áll a meglehetősen népes családjára, nagybácsikra, nagynénikre, a féltestvéreire, akik Pista kivételével mind Budapestre költöztek, nagyrészt jómódú üzletemberekként vagy ezek feleségeként. Anyám egyik nagynénje hozzáment egy képzett és művelt gépészmérnök-gyároshoz, aki fiatal korában Franciaországban élt, és a francia vasútnak gyártott mozdonyokat. Az egyik unokatestvére sikeres ügyvéd volt. A rokonok többnyire jól beszéltek németül és franciául. Nem tartották meg a zsidó szokásokat, kikeresztelkedtek, naiv és optimista módon azt remélve, hogy a keresztlevél megóvja őket az országban tomboló zsidóellenességtől. Összetartó, szeretetben élő család voltak, és sokat segítettek a szüleimnek, amikor a harmincas évek végén a zsidótörvények következtében anyagi nehézségeik támadtak. Akárcsak a budapesti zsidóság jelentős része, hármuk kivételével túlélték a legkeményebb időket, hiszen ezek csak 1944- március 19-e, vagyis a német megszállás és a nyilasok hatalomra jutása után kezdődtek. Anyámat a melegségéért, kedvességéért, praktikusságáért szerettem, apámban az intelligenciáját becsültem. Nem tudom pontosan, miként ismerték meg egymást 1923-ban, amikor apám egy makói napilap munkatársa vagy szerkesztője volt. De József Attila egyik nővére, Etus levelében azt írta a másik nővérnek, Jolánnak, hogy a szüleim esküvői tervei nem nyerték meg a dédmama tetszését.2 Azt sem tudom, mikor lépett be apám a laphoz, vagy hogy honnan került Makóra. Mielőtt anyám sikeresen rávette a lehorgonyzásra, bohém életet élt, egyik városból a másikba költözgetett. Weisz Ernőként Miskolcon született 1877-ben. Jó hazafihoz illően az l890-es évek végén magyarosította a nevet Vermesre. Apja, Weisz Lajos vasúti szállodaigazgató volt, hol ide, hol oda költözött. Anyai nagyanyám csehországi zsidó családból származott. Születésemkor ő volt az egyetlen élő nagyszülőm, de sohasem látott, egyéves voltam, amikor meghalt. Temetésére apám fel14