Vermes Géza: Gondviselésszerű véletlenek. Önéletrajz (2000)
Jegyzetek
Jegyzetek l. Gyöknek 1 Az édesanyám egyik nagybátyjának az özvegye közel százévesen még él. 2 Nemrég értesültem egy barátomtól, bogy a levél írója, József Etel még az élők sorában van. 1997 júniusában meglátogattam Budapesten. Nem tudtam, mire számíthatok, de a kilencvennégy éves hölgy kellemes meglepetéssel szolgált. Elénk volt, és kedves, s tisztán emlékezett a szüléimre, dédanyámra, a makói régi házra. Elválásunkkor megáldott, és megígérte, hogy kijön a könyvheti dedikálásra, amikor én vagyok soron a magyarra fordított kötetemmel. Ki is jött, és megajándékozott öccse, József Attila angol nyelvű könyvével, a Selected Poems and Texts című válogatással. Kérdezte, hogy jók-e a fordítások. Megható volt a találkozás távoli múltam talán utolsó élő tanújával. 2. Gyerekkori emlékek 1 I 994-es makói utam és a régi házunknál tett látogatásom (még ott van a korábbi házszám is az új mellett: Szeged u. 4I-) megerősítette a gyerekkori emlék helyességét. Amikor két évvel később utoljára mentem el a ház előtt, láttam, hogy ki van írva rá, hogy eladó. Ellenálltam a kísértésnek, hogy megkérdezzem, mennyibe kerül. 2 A lap ma is létezik, jelentést közölt az 1996 októberében a szegedi József Attila Tudományegyetemen elhangzott nyilvános előadásomról. 1 1996-ban elzarándokoltam a makói zsinagógához, és férje és két gyermekük neve mellett láttam a nevét a holokauszt áldozatait megörökítő táblán. Szeretettel emlékeztem rá. J. A vész^észrev étien jelei 1 A háború előtti magyar „demokráciában” újságot csak miniszteri engedéllyel lehetett kiadni. Minden szám nyomdai levonatát be kellett adni jóváhagyásra. Ez merő formalitás volt, a cenzor egy-két perc alatt végzett, de enélkül nem mehetett nyomdába a lap. 282