Zalán Vince (szerk.): Filmkultúra 1965-1973, Válogatás (1991)
Műhely - „A filmnek a mai magyar kultúrában úttörő szerepe van” (Beszélgetés Lukács Györggyel)
jünk azért a néhány dologért, amikor komoly és lelkesedésre érdemes dolgokat csináltunk! S ugyanakkor, esetleg ugyanazoknál az embereknél haraggal vessük el azt, amit az illetők nem a haladás irányában tettek. E téren minálunk teljesen hamis felfogás érvényesül, bár persze történtek tiltakozások is ellene: Adynál például, főként pedig az egész Bartók-muzsikában. A Cantata profana például egészen az ember elvetéséig megy el a hazai embertelenség elleni tiltakozásában. Bartókot nem az háborította fel, ami Afganisztánban történt, hanem az, amit Horthy és Hitler csinált a harmincas években. Ez ellen írta a Cantata profanát, ezért ment ki Amerikába. Nekünk Adyban, József Attilában, a fiatal Illyésben, legfőképpen pedig Bartókban, vagy mondjuk egy olyan kritikusban, mint Bálint György és így tovább - igenis megvannak a modelljeink arra, hogyan viszonyuljunk jelenünkhöz és múltunkhoz! ÚJHELYI SZILÁRD: Csakhogy ezek a modellek egy még eljövendő társadalmi rendszer nevében fordultak szembe és szakítottak a gyűlöletes múlttal és jelennel A Húsz óra problematikáját azért hoztam elő, mert itt bonyolultabb dologról van szó. Itt nem avval nézünk szembe, nem avval „szakítunk”, amit egy másik társadalmi rendszer, amit egy másik osztály tett, hanem amit mi magunk csináltunk. A saját hibáinkkal fordulunk szembe úgy, hogy megőrizzük a saját eredményeinket. LUKÁCS GYÖRGY: Minden forradalmi osztály örökli a régi társadalom hibáit és erényeit, s rajta múlik, hogy milyen energiával számol le a hibákkal... Itt van az óriási különbség Lenin és Sztálin között. Lenin a régi Oroszországról a legkegyetlenebb hangon írt, semmiféle tradicionalizmus nem volt benne, ugyanakkor lelkes híve volt a Puskin-tradíciónak, a Csernisevszkijtradícióknak és így tovább. Sztálin alatt alakult ki az a gyakorlat, hogy e tradícióba a francia forradalom ellen harcoló Szuvorov tábornokot is bevették mint szocialista őst. Ez az, amit sem kicsiben, sem nagyban nem lehet és nem szabad elfogadni. Nem fogok megszűnni ebben a dologban kiabálni, és nagyon örülök, hogyha kiváló filmeseink velem együtt kiabálnak. Mert természetes, hogy ha itt rég elmúlt és már elfeledett hibákról lenne szó, akkor a dolog kevésbé lenne érdekes, akkor mindez teoretikus kérdés lenne. De - hogy kiélezett dolgot mondjak -: ha a Ráday-féle tradíció - úgy, ahogy azt Jancsó ábrázolja - nem lett volna bizonyos fokig eleven Magyarországon, akkor farkasmihályok sem akadtak volna olyan simán. BÍRÓ YVETTE: A történelmi témák tehát nem egyszerűen a múltba fordulnak? Szolgálhatják a jelen problémáinak tisztázását is? LUKÁCS GYÖRGY: Egyáltalában nem két- ( séges, hogy a múltból az embereket azok a kérdések érdeklik, amelyek még ma is élőek... Például 1867 után Magyarországon rendkívül bürokratikus közigazgatás jött létre, amin már Mikszáth is gúnyolódott. Egy mai író is csak < akkor akad fenn ezen, ha a bürokratizmus még mindig létezik. Változott formák közt, bizonyos fejlődést mutatva, de mindenesetre évtizedekig, < sőt esetleg évszázadokig tart, amíg egy nép múltjának hibáit teljesen le tudja rázni. De, szerin- *, tem, másként nem tudja lerázni, mint hogy szembenéz velük, és kritizálja őket. ÚJHELYI SZILÁRD: Egy nagyon laikus kér- { dést tennék fel. Az előbb a francia történelemről \ volt szó: egészen bizonyos, hogy a jakobinus diktatúra alatt a terror - ahogy Lenin mondja egy helyen - nem tett különbséget szükséges és felesleges csapások között. Nyilvánvaló, hogy ez politi- í kai hiba volt. Szeretném magam beleképzelni egy t akkori jakobinus lelkiállapotába, aki felfedezi ezt a politikai hibát. Szembe mer-e fordulni a közvetlen múlttal? Annak tudatában, hogy a határokon túl ott áll a restaurációs erő, amely ezt a beismerést { kihasználhatja?! < LUKÁCS GYÖRGY: Azt hiszem, Anatole France Az istenek szomjaznak című regényében nagyon világosan, élesen és pontosan megfelelt erre a kérdésre. Szóval a francia nép és a francia irodalom nem tért ki ez elől a kérdés elől sem... * Ezekben a filmekben és ezekben a kritikákban azonban nem arról van szó, hogy egy forradalmi irányzat forradalmi okokból túlmegy azokon a { határokon, amelyekről olyan nagy forradalmároknak, mint Marat és Lenin megvolt a ma- i guk véleménye. Itt nem erről van szó... Szerintem nagyon kevés dologban volt Hruscsovnak igaza, de mély igazságot mondott azzal, hogy a i harmincas évek nagy pereinek az volt a legfőbb , hibájuk, hogy politikailag fölöslegesek voltak, mert az ellenzék már politikailag le volt verve... Nem, a magyar proletárdiktatúrában tulajdonképpen alig volt terror, erről nem is érdemes beszélni. De ami a Rákosi-időket illeti, ott az a i lényege a kérdésnek, hogy akiket ők mint a szocializmus ellenségeit és oppozícióját likvidálták, azok se ellenség, se oppozíció nem voltak. 38 <