Zalán Vince szerk.: Filmrendezőportrék. Kortársaink a filmművészetben (Osiris könyvtár - Film, 2003)
Varga Balázs: Kavics a cipőben. A Lars von Tier-paradoxon
VARGA BALÁZS Kavics a cipőben A Lars von Trier-paradoxon Ha a kilencvenes évek legnagyobb hatású rendezőit keresnénk, Lars von Trier majd’ mindenki listáján szerepelne. Ha tisztán esztétikai rangsort kívánnánk felállítani, feltehetően már nem lenne ilyen egyértelmű a kép. Egyik elemző sem felejti el kiemelni Trier briliáns formakészségét és a Dogma-mozgalom kitalálásában, majd felfuttatásában játszott szerepét, filmjeit azonban sokan modorosnak, hatásvadásznak, giccsesnek tartják, a rendezőt pedig szimpla botrányhősnek, pozőrnek, netán blöffmesternek. A látszatok játéka, az ellentmondásos fenegyerek imázsa önálló életre kelt - Trier pedig feltehetőleg kaján mosollyal fogadja mindezt. A kifejezetten gyenge színészvezető hírében álló Trier a kilencvenes években a cassavettesi technikák örököseként, mesteri színészvezetőként tündököl. Első filmjeiben személyesen is megjelenik, a Birodalom (Riget) óta azonban hiányoznak sokatmondó, trükkös mellékszerepei. Hová tűnt Lars von Trier? A nyolcvanas évek posztmodern sztárrendezője, eklektikus, hiperstilizált filmek alkotója a Dogma ’95 mozgalommal tisztasági fogadalmat tesz, és letisztult, modernista művekkel áll elő. Hátat fordított korábbi stílusának, levetkőzte formalista manírjait, hogy a technikai redukció korlátái közé szorítsa kreativitását? Átváltozás történt? Csodálatos fordulat? Megtérés a modernizmus szelleme jegyében? Másképp mivel magyaráznánk, hogy a stílusj át ékokba és idézetekbe szerelmes, magányos zseni megtagadja korábbi, bűnös életét, és formai szempontból tökéletesen puritán, önsanyargató kommunát alapít? A nagyra nőtt ego rádöbbent vétkeire, és leveteti a rendező nevét a stáblistáról. A gépezet működik, az alkotó visszavonul, a kultusz sistereg. Lars von Trier körül mindig történik valami, az egykori kitagadott botrányhős idővel saját hazájában is próféta lett, miközben a 194