Zsugán István: Szubjektív magyar filmtörténet 1964-1994 (1994)
1972
amikor a költő úgyszólván kiszorul a forradalomból; felidéződik a szabadszállási követválasztás, majd a forradalom átalakulása szabadságharccá; a hadsereg létrehozása; a debreceni trónfosztó országgyűlés; Mezőberény stb. S mivel a film szorosan véve nem történelmi, kosztümös feldolgozás (külsőségekben és díszletekben csakjelzésekre szorítkozunk; egyedül a címszereplő visel zsinóros atillát, a többiek mai utcai ruhában szerepelnek), s a szereplők mai diákok, akik tanulták Petőfit, Adyt, József Attilát, az egyes dialógusokat a teljes Petőfi-életmű ismeretében mondhatják el. így a filmbe behallatszik az a hatás is, melyet Petőfi a magyar költészetre máig gyakorol. A film egyes szituációi nem a valóságos történelmi helyzetet rögzítik, hanem a politikai, drámai folyamatokat sűrítik egy-egy jelenetbe. Ez a módszer lehetővé teszi a drámai tömörítésnek azt a fajtáját, hogy olyan szereplők is megjelenhetnek a helyzetekben, akik a valóságban személyesen nem voltak jelen, de véleményük és álláspontjuk valóságos, az eseményeket formáló volt, és dokumentumokban fennmaradt.- Miről szólnak, mire vonatkoznak a történelmet felidéző'jelenetek közé iktatott mai kommentárok, viták?- Sok vita folyik manapság az ifjúság helyéről, szerepéről s a forradalmiság aktuális felfogásáról. A filmbeli szituációkban a szereplőknek - a mai, vitatkozó diákoknak - lehetőségük nyílik rá, hogy a forradalmi magatartások szinte minden változatát életszerű helyzetekben átéljék és végiggondolják. A főhelyen természetesen a Petőfi-magatartás felmutatása és analízise áll, de a paletta nagyon széles; úgyszólván minden lehetséges színezet és viselkedési forma testet ölt és felvillan a filmben. A vállalkozás bizonyos kockázatát a szereplők társalkotó jellegű részvétele okozza: a mai dokumentumbeszélgetések nyitottá teszik a filmet; maguk a szereplők is aktívan formálják, alakítják az anyagot. Sajátos gondolatcsere jött létre a két csoport - a film készítői és szereplői - között, s a forgatókönyv alapinstrukcióin belül a szereplőktől kapja meg a film a maga végső tartalmi gerincét és formáját.- Gyakran panaszolták írók, tanárok, hogy a Petőfi-életmű és -sors a diákok számára olykor nem több elvont és száraz tananyagnál. A filmezés során milyen tapasztalatokat szereztek erről? —A közös játék, a filmezés hatására a gyerekek számára elevenné és hétköznapi módon átélhetővé varázsolódnak az iskolai történelemkönyv lapjai. Elképzelik és átélik a szituációkat, s valóban belebújnak a szereplők bőrébe. Hallatlanul izgalmas megfigyelni, ahogyan egy mai gimnazista megpróbál, mondjuk, Kossuth Lajos fejével gondolkodni, s aztán a jeleneten belül Kossuth logikáját keveri, váltogatja a sajátjával... Különleges feszültség keletkezik ebből a sajátos kettősségből, hiszen a film szinte másodpercenként ugrik 130 évet az időben: egy gesztussal, egy félmondattal a történelmi játékból a jelenbe és vissza. A történelemnek és a jelennek ez a permanens együttélése - ennek kifejezése - a film egyik fő célja.- Ez adja a film dramaturgiaifeszítőerejét is?-A történetnek hagyományos értelemben vett drámai tétje nincsen, hiszen mindenki tudja, hogy a történet végén Petőfi meghal, s magát a történetet is nagyjából mindenki ismeri. A puszta cselekmény tehát aligha tartogat drámai meglepetéseket, éppen ezért ennek a kettős tükrözésnek kell létrehoznia azokat a tartalmi, formai, intellektuális izgalmakat, amelyek helyettesítik a cselekmény fordulatainak ismeretlenségéből fakadó drámai izgalmakat.- A történelmi tárgyú filmek, tanulmányok mostanában többnyire azzal a szándékkal készülnek, hogy bizonyos konvencionálisán kialakult mítoszokat leromboljanak, s reálisabb, teljesebb képet nyújtsanak a hagyományosan ismertnél. A Petófi-film készítőiben is munkál valami éjfélé igény és elképzelés?- Némi túlzással azt mondhatnám, hogy ahány ember, annyi Petőfi-kép él az emberekben. Nekünk is volt egy elképzelésünk Petőfiről, a fiúknak is; ami a filmen megjelenik, az a szereplőkkel közösen kialakított Petőfi-képünk lesz. De semmiféle deheroizáló vagy dezilluzionáló szándékunk nincsen, éppen ellenkezőleg: inkább a mítoszteremtés mai, új módja, vagy másképpen fogalmazva: az új mítosz megteremtésének folyamata izgat bennünket. Ez a mai tizenéves korosztály nagyon is hajlamos arra, hogy szinte kéthavonként kitermelje a maga új meg új mítoszait; alkalmas tehát arra is, hogy egy mai Petőfi-mítoszt felmutasson. Nem az irodalomtörténeti vagy történelemtudományi pontosság a lényeges számunkra a filmben, hanem a 226