Mónus Bertalan (szerk.): A dió integrált és biotermesztésének kézikönyve (Budapest, 2002)
Dr. Gyöngyössy Mátyás: A dió biotermesztése
mellett jelen voltak a kártevők, de azok parazitái is. Ez is egyensúlyt teremtett. A gazda főként mechanikai és biológiai segítséget adott a kultúrnövényének a kártevőkkel szemben. Vegyszert csak ritkán, a környezetre és az emberre ártalmatlant használt (réz, kén, növényi kivonatok, természetes ásványi anyagok). Termésátlagai mai mércével is legalább közepesek voltak. A termékek tápértékben, vitaminokban, szerves savakban, sókban gazdagok, színesek, illatosak, ízesek voltak. Ezek az értékes vegyszermentes tápanyagok, a tiszta víz, a tiszta levegő, az egészséges napfény és az őszintébb emberi kapcsolatok a mai gyógyszerfogyasztás tizede mellett is egészségesebb társadalmat éltettek. A hagyományos paraszti gazdaságnak tudományosan továbbfejlesztett formája a biotermékeket előállító ökológiai gazdaság. Konvencionális, iparszeréi gazdálkodás A konvencionális gazdálkodás egyetlen célja az egységnyi területen előállított termék maximális növelése, a terület eltartóképességének fokozása, az árbevétel telhetetlen növelése, amivel együtt jár az élőmunka ráfordítás csökkentése, esetleg mellőzése. Ehhez nagy, egybefüggő területekre van szükség a gépesíthetőség, a konvencionálhatósá| miatt. Konvencionális ipari termesztés során előállított termékekben igen sok - a talaj, a növény, az állat, az ember szempontjából idegen, gyakran ártalmas -, a mérgező anyag. Ezek eredete jórészt műtrágyák, gyomirtó szerek, egyéb iparilag előállított vegyszerek és az ezekkel együttjáró szennyezékek. A hagyományosan termelő gazda nem kerüli az ember egészségét veszélyeztető növényvédő szerek, gyomirtók, műtrágyák, a növekedést, a növények fejlődését befolyásoló vegyszerek alkalmazását. Az integrált termesztést folytató kertész sem kerüli el mindenáron a használatukat. Ezek az anyagok az emberi szándék szerint valamelyik káros faj, vagy fajok populációit pusztítják vagy ritkítják, elszaporodásukat korlátozzák. Ugyanakkor nem közömbösek más élő szervezetekre nézve sem. így ártalmasak a termelés szempontjából indiferens, de a környezet oldaláról nézve fontos élő elemek számára. Ezzel a termesztő ember akarata ellenére környezetrombolóvá válik. Egyes kórokozók, kártevők, gyomok vegyszerrel történő közel totális kiirtásával ellenállóbb fajok, új, még veszélyesebb kártevők részére „ürül hely”. Az alkalmazott agresszív szerek ellenálló fajon belüli egyedek elszaporodását, rezisztens törzsek kialakulását eredményezik, amelyek ellen még újabb, még nagyobb élettani hatású vegyszereket kell feltalálni, alkalmazni. A következő lépés megint a természeté. Tapasztalatunk az, hogy néhány éven belül meg is lépi ezt a természet, még ellenállóbb fajok szaporodnak el. Általában gyorsabban talál ellenszert a „hálátlan emberrel” szemben, mint mi a természet törvényeivel szemben. Ez a versenyfutás az ember számára kilátástalan, csak időlegesen győzhet. Eljuthatunk addig, hogy legyőzzük a természet adta ellenfeleinket, de ez a végzet, mert elpusztítjuk a saját létfeltételeinket is. A természettel történő hadakozásunk közben gyakran alkalmazunk új vegyszereket. Ezeknek a másodlagos hatásait nem ismerjük, nem is ismerhetjük. Sok121