Mónus Bertalan (szerk.): A dió integrált és biotermesztésének kézikönyve (Budapest, 2002)
Dr. Gyöngyössy Mátyás: A dió biotermesztése
A biotermesztés jelentősége és összehasonlítása más módszerekkel E fejezetben a dió biotermesztésének előnyeit, lehetőségeit, megoldását, valamint a biotermék piaci viszonyait ismertetjük. A szerzők megítélése szerint a dió integrált vagy biotermesztése a többi gyümölcsfajhoz viszonyítva könnyebben megoldható. Többletköltségként kézi munkát csak minimális mértékben igényel. A hagyományos termesztéstől az újszerű termesztési felfogásban (ökológiai gondolkodás) a nagyobb gondoskodásban különbözik. Az újszerű, ökológiai gondolkodással történő azonosulás érdekében néhány általános ismeretet el kell sajátítani, sőt el kell fogadni. Az ökológiai gazdálkodás és azon belül a biotermesztés célja olyan termékek (takarmányok, élelmiszerek, ipari alapanyagok) előállítása, amelyek az állatok, s emberek számára ártalmas anyagokat nem tartalmaznak és ezeknek olyan módon történő megtermesztése, ahol a folyamat közben a környezet nem károsodik. Sajnos ez a követelmény a sok évtizedes környezetszennyezés fennmaradó hatásai, valamint más területeken folyó felelőtlen emberi tevékenységek miatt abszolút mértékben nem teljesíthető. A szigorú előírásokkal, szabályozással a káros hatások viszont minimálisra csökkenthetők. A környezetünk rohamos pusztulása, élelmiszereink egészségrontó hatása sürgetően követeli az ökológiai gazdálkodás első fokozatát, az integrált termesztést, és ahol csak megoldható, a jelenlegi viszonyok között a biotermesz.tést. A dió esetében mindkét termesztési mód kellő szakismerettel és jó hozzáállással viszonylag könynyen megoldható. Magyarországon a történeti termesztésnek igen sok módja, módozata van. A termesztési módok a kultúrnövényünk környezetbe való illesztése alapján az alábbiak szerint csoportosíthatók: • hagyományos paraszti gazdálkodás, • konvencionális (iparszerű) termesztés, • integrált növénytermesztés, • ökológiai ill. biogazdálkodás. Hagyományos paraszti gazdálkodás Hazánkra 1960 előtt, még egyértelműbben 1945 előtt volt jellemző a hagyományos paraszti gazdálkodás. Egy-egy gazdaság a család minél teljesebb ellátására törekedett. Piacra csak a felesleget vitte. Ebből adódott, hogy igen sokféle növényt termelt, állatokat tartott: kenyérgabonát, szántóföldi kapás növényeket, takarmánynövényeket, zöldségeket és gyümölcskertjében 30-60 növényfajt termelt, közte 1-2 diófát is gondozott és 5-10 állatfajt tartott. A viszonylag kis területű gazdaságok szinte beleolvadtak a környezetbe. A természet változatosságát, sokszínűségét (diverzitás) inkább növelték mint szűkítették. A gazdaságból kevés anyagot szállítottak el, jóval kevesebbet, mint amennyit az általuk féltett, védett és gondozott talajukon évente keletkezett (biomassza). Ebbe a természeti környezetben egyensúly alakult ki. A talaj emberi segítséggel ugyan, de mindig visszakapta a szükséges anyagokat, energiákat. A kultúrnövények 120