Mónus Bertalan (szerk.): A dió integrált és biotermesztésének kézikönyve (Budapest, 2002)

Dr. Gyöngyössy Mátyás: A dió biotermesztése

Ápolási munkák a biokertben Metszés Koronaalakítás, mely az integrált részben leírtak szerint történik, de az alábbiakra külön gondot fordítunk. A törzs elágazódása 140-180 cm magasságban kezdődhet. Az alsó ágak így is a földig fognak érni 6-8 év múlva. Nem törekszünk a központi tengely kialakítására, mert ebben az esetben tűi magasra nő a fa, de az elágazásokat nem egy magasság­ból indítjuk, hogy a széthasadást elkerüljük. Tudnunk kell, hogy minél magasabb a törzs, annál lassabban terebélyesedik a fa, és annál később fordul termőre. Amennyiben a törzset 80-100 cm magasságában ágaztatjuk, gyorsan nagy ko­ronát nevel, hamar terem (az oltvány már a 4. évben), de az alsó ágak hamar a földre fekszenek, ezért le kell fűrészelni őket, várhatóan a fa 6-8. évében. A ko­rai nagy lombozathoz erős gyökérzet is társul, amivel a fa a fokozatosan levágott alsó ágakat magasabban könnyedén pótolja. Ezzel utoléri a magas törzsűt és már komolyabb termésed volt. Ez a fiatal fa a jól kezelt nagy sebeket is szépen be­forrja. Az évenkénti metszésnél arra kell törekedni, hogy ritka elágazással szellős, a bel­ső részeken is napfényes korona alakuljon ki, hogy minél kisebb koronákon is, mi­nél nagyobb legyen a termőfelület. Az oldalelágazások a vízszinteshez közel állóak legyenek. Koronaalakítást köve­tően csak ritkító metszést végzünk. Igyekezetünk ellenére a termő részek egyre ki­tolódnak a korona peremére, a középső kisebb ágak, később a nagyobbak is a fény­hiány miatt leszáradnak, csonkot hagyva letörnek. Ezek a csonkok lefelé korhadnak, rontva ezzel az anyagszállítást, helyet adnak a fertőzéseknek, de rontják a majdan kitermelésre kerülő igen értékes bútorfa minőségét. Ez a folyamat a rend­szeres termőkori ritkító metszéssel gátolható. Az időben történő metszéssel, ritkítással, amikor pusztulásra ítélt ágakat vágunk le tőből, a jól kezelt sebeket a fa „benövi”. Természetesen a letört csonkokat lefűrészeljük, az ághelyeket fertőtlenítjük, fa­­sebkezelő anyaggal bezárjuk. Talajművelés, trágyázás A biogazdálkodás ajánlásai szerint kerülni kell a talajforgatást. A talaj 1 cnT-ben több millió élőlény van. A talaj tehát él. Ez az élő közösség adja a talaj „erejét”, termőképességét. A felszíntől lefelé haladva a környezeti igényük szerint ezen élőközösségek összetétele változik, de működésükben összhang van. Forgatáskor azt a rendezettséget összekeverjük, és időre van szükség, hogy újból 100%-osan működjön az élő talaj. Tehát ne forgassuk a földet. 133

Next