Barkó Endre: A kommunikatív didaktika (Budapest, 1998)
II. fejezet A pedagógia kapcsolata más tudományokkal
tökéletes, szép eredmény, és érzelmi kötöttségű: kellemes, nagyszerű érzés, hogy nekem is sikerült, amely további tettekre sarkall.) A válasz filozófiai abban az értelemben, hogy vonatkozási köre egészleges, szemben a redukált tudományterületek vonatkozási körével, amely a módszerekben, a kérdésföltevésben, a válasz megfogalmazásakor körülhatárolt vonatkozási kör szűkítésében a tematikai redukció korlátainak a figyelembevételével válasz. A filozófia tehát nem hajt végre tematikai redukciót, hiszen az empirikus valóságnak az egészlegességben megmutatkozó feltételeit, magyarázó elvét, okát vizsgálja, ezért lehetnek megállapításai is az egészre vonatkoztathatók, hiszen ez volt a kiindulása, és a vizsgálati módszerek is ehhez az egészlegesre vonatkoztatható megállapítások, válaszok megfogalmazására alkalmasak (a gondolkodásunk, a nyelv ehhez igazodik, vö.: a biológiaóra emberképe és az antropológia emberképe, illetve a társadalomtudományok emberképe kontra antropológiai emberkép: az egyiknek é/erformája, a másiknak /étformája van). Az általános filozófiai gondolatrendszer abból az alapvető megállapításból is eredeztethető, hogy milyen választ képes adni a tapasztalati tények igazságára, valóságára, vagyis a tapasztalható világ megtapasztalt igazsága elfogadható-e általános egészleges magyarázatul a nem tapasztalati világ és a tapasztalati világ teljes körére. A kérdést legpregnánsabban a platóni háromszögnek nevezett formula (a lét, az eszme és az én kapcsolatrendszer) mutatja be a barlanghasonlat mítoszában. Lehetséges, hogy a mítosz sokkal inkább irodalom, fikció, mint bölcselet, de a kettő közötti különbség a gyakorlatban meglehetősen összemosódik (-> ismeretelmélet). Nyilvánvaló, hogy a kérdés eldönthetetlen, hiszen a tematikai redukcióból nézve az egészleges válaszok nem magyarázhatók, tehát irodalomesztétikai kérdésként fölvethetők filozófiai gondolatok, de a válasz csak mindkét érvényességi körön belül értelmezhető (pl. Németh G. Béla József Attila költészetében föltárt egzisztencialista hatásokról írt esszéjében, vagy Madách, vagy Hemingway vagy mások különböző filozófiai gondolatokhoz való kötődéseinek a kimutatásakor ugyanez a benyomásunk). A határok csak egyirányban átjárhatók, a szőkébb területről csak kitekintések tehetők. Utóbbiak filozófiai értelmezést nyernek, ha filozófiai rendszerré nemesednek. Ellenkező esetben puszta kérdésfelvetésként a redukált tematika tágítását szolgálják, viszont ebbéli hatásuk a redukált tudomány szempontjából távolról sem lebecsülendő. Más az igazság, mint ama mesterséges dolgoknak az árnyéka. A nagyobb mértékben létező dolgok felé fordulva nem vagyunk közelebb az igazsághoz. Ámyékképek, vízben tükröződő képek, maguk a dolgok (hatótényezők, szükségszerűen ható tényezők) érzékelése egyre nehezebb. A barlang mélyében égő tűz megvilágítja a mozgó, mesterséges figurákat, ennek árnyképe a szemközti, a nyílás fölötti falra vetül. Az egyirányban fölfelé néző ember a falon látja a háta mögött mozgó alakok árnyképeit. Ha egyszer hátrafordulhatna, a szemébe eső erős fény miatt a valóságos tárgyakat is kevésbé látná, mint a látszatot, az árnyképeket. Méginkább így volna, ha kijöhetne a napvilágra, és a vakító fényben meglehetősen bizonytalanul venné ki hunyorgó szemével a tárgyak körvonalait, sokkal inkább biztosan, közvetve, pl. éjszaka, amikor a fényforrás megvilágítja, vagy nappal, fokozatosan hozzászokva a valóságos körülményekhez és az érzékelhető valóságos dolgokhoz a barlang mélyében égő tűz fényétől keletkező árnyképek után. A dolgok, figurák észrevehetők azáltal, hogy valami megvilágítja őket (a barlangban a mesterséges tűz, a barlangon kívül a természetes Nap), a figurák maguk is mesterségesek, műfigurák, konstru-65