Rubovszky András - Szigeti Andor - Walkó Miklós: A magyar vendéglátás és turizmus újkori története (2009)
Kávémérések, kávézók, kávéházak
A VENDÉGLÁTÁS TÖRTÉNETE 119 A „Tudós Palóc” is sokat járt a Fortuna Kávéházba - írta Bevilaqua Borsody Béla melynek Fortuna istenasszonyságot ábrázoló cégére bizony nagy játékos kedvet vonzott a csendes, ódon szépségű budai utcán... Budán pénzes emberek találkoztak, akik szenvedélyesen játszották a tiltott kockajátékot. A Fortuna kávéházban hozták először forgalomba a mai fagylalttölcsér elődjét a XIX. század 30-as éveiben, akkori elnevezése: „Eiskörbchen”, magyarul spanyol tekercsnek mondták és kézzel csavarták a maszszát. A szerencsejátékok nagyon divatosak voltak, a Fortuna kávéház vendégei főleg a kockajátékot kedvelték. A Fortuna kávéház háromfféle újsággal kedveskedett vendégeinek:- Vereinigte Ofner und Pester Zeitung,- Hazai és Külföldi Tudósítások,- Hasznos Tudnivalók. Füstös kávéház, Vác. A „Váci vendéglátás története” című tanulmány írja: „1848. március 15-én délután öt órakor betért az az ismeretlen fiú, aki a Pestről magával hozott, még festékszagú papírokból felolvasta a 12 pontot és a Nemzeti Dalt. A lakosság az érkező hírek hallatára fellobogózta házait, az üresen álló Püspöki Palotát Forradalmi Csarnoknak foglalta el és izgalmas tanácskozásokra a vendéglátóhelyeket kereste fel. Itt Vácon zajlott le a szabadságharc két döntő csatája és a bukás után ide internálták a szabadsághősöket. 1867-ben itt avatták fel az első honvéd emlékművet. ” Herzl kávémérés, Budapest, VII. kerület. A Deák téren épült Anker-palota helyén volt korábban a régi Pest egyik büszkesége, a Gyertyánffy-féle ház. Ez az első négyemeletes épület a városban, amelyet sok vidéki megcsodált. A ház Király utcai oldalán egy Herzl nevű terézvárosi polgár alapított egy kávémérést, amelyhez olyan specialitás is társult, amely Herzlnek biztosította a halhatatlanságot. A szabályzat értelmében a Herzl nem tartozott a kávéházak kategóriájába, mert nem volt biliárdja. Nemzedékről nemzedékre szállt a híre az itt pörkölt kávénak és a hozzá illő sütemények egészen különleges zamaténak. A legízletesebb uzsonnát e helyen lehetett kapni, mégpedig mindennap házilag frissen pörkölt babkávéból és a gödöllői koronauradalom által szállított teljes tejből, itcés poharakban szervírozták, kéthüvelyknyi tejszínhabbal koronázva, valamint öt darab cukorral. A tüneményes kávét mindig egy ugyancsak speciális tészta, a klasszikus „bólé” gardírozza. Valóságos fogalom ez a mazsolával és fahéjjal fűszerezett omlós sütemény. Egy így felszerelt komplett adag 16 krajcárba került. így a finom kávénak, mint a foszló tésztatekercsnek reggeli és délután „utcán át” is nagy fogyasztóközönsége volt. Kávéforrás-Budapest, a mai József Attila utca. Balla Vilmos írt ilyen címmel könyvet 1927-ben, amelynek címlapján ez is olvasható: „régi pesti kávéházak legendái múlt századbeli lokáltulajdonosok, törzsvendégek és egyéb híres alakok a márványasztal körül nevezetes históriák a ködbesüllyedt időkből elfelejtett pesti furcsaságok, eltűnt furcsa pestiek” Én boldog tulajdonosa vagyok ennek a 240 oldalas kis könyvnek. A cégtáblája is különlegesen szellemes volt, amelyen plasztikusan ábrázolták, amint szinte vulkanikus erővel előtör a kapucínerzuhatag, habbal. Az a bizonyos kávéforrás. Híres törzsvendégei voltak Ábrányi Kornél, Ágai Adolf, Márkus István és Csepreghy Ferenc, akinek örökbecsű alkotása a „Sárga csikó” és a „piros Bugyelláris”. A kávéforrás az 1825 és 1877 közötti években üzemelt. Ebben a kávéházban született meg korának két híres élclapja, a Bolond Miska 1860-ban és a Borszem Jankó 1869-ben. Kávéház a három nyolcashoz, Budapest, V. kerület. Ahogy környék német lakói mondták, a „Zu den Drei Achtern” a Városházzal szemben volt, egy ősrégi házban, kapu alatti udvari bejárással. Mellette gyümölcsös, virágos, főzelékes, halas, húsos, hentes-, baromfis és kenyérbódék. Főleg a kofák látogatták. Több oka is van, amiért könyvünkben írunk róla:- az italok olcsók és kiváló minőségűek voltak, rumos tea 6, nagy kávé 8, grog 10 krajcár,- hírlapok nincsenek,- az asztalok mindegyikén a gyufatartón és hamutálcán kívül egy üvegből való cukortartó van, és abból minden vendég annyi cukrot rak a poharába, amennyi jól esik. Aki kutyáját is elhozza, annak is adhat pár kockát, a kávés is mosolyogva simogatja a négylábú vendégeit, és nem törődik azzal a pár szem kockacukorral,- még két specialitása van, az egyik: nem apró süteményt szolgálnak fel, hanem ízes, tejes kenyeret, jókora karéjt 2 krajcárért. Minden asztalra kerül egy kosárka 8-10 szelettel. Ennek a gusztusos tésztának különlegessége is van: a „sercli”. A kosárban lévő szeletek közt sosem akad sercli, de aki ilyet kér, az kap, akár több porciót is. Szinte érthetetlen, hogy honnan kerül elő ez a sok vég, mert a bennfentesek szinte kizárólag csak ilyet fogyasztanak. Még a törzsvendégek sem tudják, hogy hány vége van a Városház téri tejes kenyérnek. Két pisztoly fogadó és kávéház, Budapest, IX. kerület. Balla Vilmos „Kávéforrás” című, 1927-ben megjelent könyvében látható egy ceruzarajz, melyhez a következőket írja: „Régi lokálok. A 19. század első feléből híre maradt a széna téri (mai Kálvin tér) rosszhírű, Windisch féle »Két pisztolynak«, amely egyúttal omnibuszállomás volt. A Peleskei nótárius egyik felvonása a kávéházban játszódik. Részeg grenadírok, a Gránátos kaszárnyából (a mai Központi Városháza) duhajkodnak a jelenetben. (A mostani Városház utcát még röviddel azelőtt Gránátos utcának nevezték.)”