Rubovszky András - Szigeti Andor - Walkó Miklós: A magyar vendéglátás és turizmus újkori története (2009)
A magyar szállodaipar története 1848-19435
A MAGYAR SZÁLLODAIPAR TÖRTÉNETE314 Lillaßredegy részén 1892-ben Bethlen András miniszter kezdeményezésére alakítottak ki nyaralótelepet, ahol 1910-ben már kétemeletes, 24 szobás vendéglő és 14 nyaralóépület volt található. A terület fekvése, csodálatos környezete adta azt az idegenforgalmi célt, hogy itt kell megteremteni a magyarországi „Semmeringet”. Ennek eredményeként épült fel a 140 szobás lillafüredi Palota Szálló 1927 és 1930 között. A Mátyás-korabeli olasz reneszánsz stílusban épült szállodában 136 vendégszobát, éttermeket, ízlésesen berendezett közösségi helyiségeket alakítottak ki. 1929. január közepén a helyi lapok közük: „Felépült a Bükk legszebb pontján a Palota Szálló, a magyar építőművészet legremekebb alkotása. ” A szálloda végül csak 1930 júniusában nyílt meg. A harmadik és negyedik emeleten a turistaszobákban 120 személy elhelyezése volt lehetséges 1930 és 1940 között. Az első emeleten lévő szobák luxusberendezésükkel, ízléses műbútorokkal kastéllyá varázsolták a Palota Szállót, valódi borovi fenyőből készült, hófehér lakkozású üvegezett hűtőszekrények is voltak a szobákban. Elsőként itt volt étjégkészítő gép is. A Miskolc Tiszai pályaudvarról villamossal juthattak el a vendégek a vasút indulási helyére, a Szent Anna templomhoz, ahonnan a vonat 55 perc alatt szállította őket Lillafüredre, ahol egy újabb átszállás után 5 perc múlva a Palota Szállóhoz értek. A Palota Szálló élménykörnyezetét a barlangok, a tó és a vízesések jelentették. Első igazgatója Marchal József lett, aki egyben a Lilla szállót is igazgatta. A Palota Szálló megnyitása után azonnal a felső tízezer kedvelt tartózkodási helye lett. Több rangos rendezvényt tartottak itt, kongresszusokat, filmheteket, nemzetközi teniszversenyeket, Anna-bálokat, de mind közül az 1933-as írói Hét lett a legismertebb, hiszen a rendezvényen részt vevő József Attila ekkor írta halhatatlan versét, az Ódát. 1944-ben német katonák, majd szovjet katonák vették birtokukba az épületet, mely előbb katonai üdülőként, majd szovjet hadikórházként, később tüdőszanatóriumként üzemelt. A Palota Szálló árnyékában üzemelt az 50 szobás Lilla szálló és a 19 szobás Zöldfa szálló. Érdekes, hogy a többi ismert város, így Szerencs és Tokaj is, csak egy-egy szállodával rendelkezett annak ellenére, hogy jelentős kereskedelmi forgalmat bonyolítottak le. Szerencsen 1896-ban Keresztesi Lajos „Nagy-szállodája üzemelt, mely 20 szobával bírt”, 1941-ben pedig a 10 szobás Korona szállodát említik csak. Tokajban a Sas fogadót említik az 1830-as évek végén, de 1941-ben nincs szálloda megadva... A Rákóczi-várról és a líceumáról híres Sárospatakon az 1940-es évek elején a mindössze 5 szobás Vasúti szálloda és a 6 szobás Feldmesser szálloda kínál szálláslehetőséget. Sátoraljaújhelyen, ahol nagy kereskedelmi élet folyik, csak a XX. század első harmadában ismerik fel az idegenforgalom jelentőségét. Orbán Kálmán polgármester elképzelése szerint üdülővárossá akarják fejleszteni Sátoraljaújhelyt. Ennek érdekében utakat, szállót építenek. 1929 nyarán a Sátor-hegyek között, a Sátoraljaújhely város által adományozott telken építik fel a turisták részére a Sátor-hegyi menedékházat. Az elképzelések lehet, hogy csak álmok maradtak, hiszen Sátoraljaújhelyen 1941-ben az Erzsébet szálloda 8 szobával és 11 ággyal, míg a Pannónia szálloda 20 szobával és 30 ággyal rendelkezik mindösszesen. Sátoraljaújhely közelében meg kell említeni az ország egyik első Kastély szállodáját Radványon, mely a jelentősnek mondható 82 szobájával nyújt kellemes kikapcsolódási lehetőséget az ide látogató idegeneknek. Észak-Magyarország ritka természeti kincse közelében Aggteleken is szeretnének szállodát a települést meglátogató turisták. A Magyar Fürdőélet és Idegenforgalom című kiadvány így tudósít erről 1937-ben: „A magyar Turista Szövetség régen fáradozik már azon, hogy megteremtse a lehetőséget az Aggteleki cseppkőbarlang bejáratánál megépítendő Túristaszállónak, különösen áll ez most, amikor a barlangnak eddig ismeretlen hatalmas új ágait fedezték fel. A Magyar Túrista Szövetség 20 szobásnak tervezi ezt a szállót, amelyben a szobákon kívül mintegy 150 megszállóra való közös helyiséget terveznek külön a férfi és külön a női vendégek részére. Az egész mindössze 40.000 pengőbe kerül, amelyhez a Szövetség a túristák filléreiből már 20. 000 pengőt összegyűjtött. Zsitvay Tibor a Túrista Szövetség elnöke az Országos Idegenforgalmi Tanács március 4-iki ülésén bejelentette az előmunkálatok eddigi előrehaladását s a mű létrehozásához az Idegenforgalmi Tanács részéről a nagy idegenforgalmi érdekre való tekintettel a még hiányzó 20.000 pengőnek támogatás formájában való nyújtását kérte. Az indítványt általános helyesléssel fogadták az Idegenforgalmi Tanács ülésén és mint értesülünk, azóta már létre is jött az elvi megállapodás abban az irányban, hogy ez év végén és a jövő év elején 10-10 ezer pengős támogatással siet az intézmény megvalósulásához az idegenforgalmi kormányzat. Ilyen formában biztosítottnak tekinthető, hogy az Aggteleki cseppkőbarlang túrista szállója még ez év őszén kész legyen és a nagyközönség rendelkezésére fog állani. ” A turistaszálló fel is épült, 8 szobájában 90 ágy várta a megfáradt turistákat. Az aggteleki Turista Szálló megnyitása után a barlangrendszer másik bejáratánál, Jósvafőn is menedékházat építenek: A MAGYAR VENDÉGLÁTÁS ÉS TURIZMUS ÚJKORI TÖRTÉNETE