Buza Péter (szerk.): A nagy Kadarka könyv (Budapest, 2012)

Tarján Tamás: A NAGY KADARKA

Bor; ma téged megrabollak, Mellem érted dong s tüzeli, Bor, téged vasárnapollak. Bor, ó égjünk, égjünk együtt el! (József Attila) József Attila vendégségben (Barta István felvétele, 1935) Jelen írás korlátozott terjedelme arra késztet, hogy váltsunk a jelen irodalmába. Megannyi szöveget, szövegrészletet kell idézetlenül hagynunk. Borszakértőnek, szőlősgazdának is kiváló írók, nyelvészek tollából akár. Megszólaltathatnánk L. Simon László költőt, aki szóló- és borkönyvet is írt (Édes szőlő, tüzes bor). A korábban már citált Sarusi Mihályt, aki a Bikavér című rövid eszmefuttatásában a Kadarka felhaszná­lásáról és színezéséről ejt tárgyunkhoz illő szavakat. Ha az ötoldalas, nagyszabású - irodalmunk kitűnőségeit néven nevező - seregszemle-vers hossza megengedné, nem hagynánk parlagon Kovács András Ferenc furfangos költe­ményét, a Top 10 Kántor Lajosnak címűt. Midőn Kántor arra kérte Kovácsot (ismertebb monogramnevén: KAF-ot), hogy egy antológia számára jelölje meg a 20. század tíz - szerinte - legszebb magyar versét, a válaszadó azzal tért ki a feladat elöl, hogy - filozofikus borversbe foglalva - listába szedte li­­teratúránk kétszer tíz nevezetes borversét. (Ady Endre: Szent Liber atyám; Kormos István: A jóborivó királylány; Székely János: Borkóstolás; Jékely Zoltán: A borbogár, Tóth Árpád: Aquincumi korcsmában - és így tovább. A cikkünkben em­lített Babits-versek egyike és Baka Háry-dala is bekerült az illusztris húszas mezőnybe.) Kétségtelen, hogy „Kadarka-irodalmunk" legújabb, leg­nagyobb és legfényesebb gyöngyszeme Kerékgyártó István 2009-ben megjelent regényének egyik fejezete. A Kadarka osz­tályok felsorolását, a termesztés fázisainak, fogásainak irodal­mi alkotások segítségével történő ismertetését, a Kadarkabor himnizálását is pótolja, megadja ez a (minden kommentár nél­kül megálló, önmagáért beszélő) szöveg, mely a mindig tör­vényen kívül élő, furcsa nevű címszereplő ifjúkori élményét, tapasztalatát rögzíti. A múltidéző fejezet egésze a magyar sző­lő- és borkultúra történetének legsúlyosabb megrázkódtatásá­ra, a filoxéra pusztítására is kitér. TRÜFFEL MILÁN, AVAGY EGY KALANDOR ÉLETE A NAGY KADARKA (részletek)- Nem ivott még a fiú bort - mondja Komlós, bejelentését szomo­rú sóhajjal kísérve. Megbolondult az öreg, ingatom a fejem, és zavaromban hebegni kezdek.- Miről beszélsz, Ármin bátyám, hát épp az a baj, hogy túl sokat iszom, a pálinkát sörrel keverem, a sört borral, vörössel, fehérrel, sillerrel...- Mondom, Hans, nem ivott még a fiú bort, kérlek, adjál neki - is­métli, aztán hozzám fordul. - Amit te ittál, Milán, az hordótöltelék volt, erszénypusztító, lőre, tütü, lötty, kotulé, minden, csak nem bor. Azok elvadult kertekből, húszféle silány szőlőfajta keverékéből kerültek ki, rácok koszos kádjaiban senyvedtek, szőlőlevéllel meg agyaggal fedték be őket, a seprővel együtt ért az a folyadék, pince helyett fészerben tartották, borcenzárok vízzel keresztelték, korcs­­márosok tovább hígították, szennyes edényeikben lötykölték...- Hallgass már! - szakítja félbe a Hansnak nevezett vendéglős. - Ezekkel a szavakkal beszennyezed a templomomat, beszéljünk inkább a borról. - És gyertyával kezdi gusztálni a polcokra fekte­tett palackokat.- Jó bort hozzál, Hansi - sóhajt Komlós. - Meglátod, értékén kezeli majd a kölyök.- Értékén? Te mondtad, hogy még nem ivott bort, majd éppen ő fogja értékén kezelni - morog a gazda, aztán lemondóan kihúz egy flaskát, flanelkendővel törölgeti, karjára veszi, s mint egy csecsszo­­pót, úgy hozza az asztalhoz. - Hát akkor itt van. De uno magno vino!- Na, Milán, nemhogy jó bort kapsz, de a nagy bort kapod. Hans legkedvesebb borát, becsüld meg magad! Szerényen bólintok, közben azon jár asz eszem, hogy minek ek­kora feneket keríteni egy kis ivásnak. Ábrahám könnyebben állt rá, hogy Izsák fiát föláldozza, mint ahogyan ez a borát hozza. 224

Next