Magda sándor (szerk.): A növénytermesztés szervezése és ökonómiája (Budapest, 2003)
1. A szántóföldi növénytermesztés szervezési és ökonómiai alapjai
Az ilyen esetben célszerű - e területek természeti adottságait figyelembe véve - az egyes határrészeken található táblán egy növénycsoportot elhelyezni. így a családi gazdaságok több helyen található területei a szórtságuk alapján képezik a vetésváltás egy-egy tömbjét. Ezeknek a gazdaságoknak a jövője akkor lesz megnyugtató, ha a rendelkezésre álló termőterületek egy tagba rendeződnek össze. Ilyen irányú törekvésekre pozitív példákat lehet találni Belgiumban, de más nyugat-európai országokban is. Az ésszerű koncentrációval ugyanis csökkenni fog az erő- és munkagépek mellékideje, növekszik a főidő és javul a gazdálkodó munkaidő kihasználása is. 2002 júliusában módosították a Termőföldről, valamint a Nemzeti Földalapról szóló törvényt. A módosításnál a magántulajdon tiszteletben tartása és az állami földtulajdon megbecsülése volt a két fő irányelv. A földhasználók érdekeinek figyelembevételével életképes birtokrendszer létrehozása a cél. A Nemzeti Földalap ellenőrizhető, nyilvános és az érintettekkel együttműködő földgazdálkodást kíván megvalósítani úgy, hogy a magyar földpiacot is befolyásolja. A törvényi szabályozás várhatóan elősegíti a versenyképességet javító ésszerű koncentrációt. A nagy területű gazdaságokban a gazdasági központ környékén, illetve a közgazdaságilag kedvezőbb fekvésű területeken más a vetésszerkezet, mint a távol eső, kedvezőtlenebb fekvésű földeken. A központok közelében a tömegtakarmányokat, a munkaigényes és a szerves trágyát jól hasznosító intenzív kultúrákat, a nagy tömegű szállítással járó termékeket vetik. A távolabbi területen a jól gépesíthető, kevés munkaerőt foglalkoztató, nyáron betakarítható növények (kalászosok, repce, évelő pillangósok, napraforgó stb.) termesztése folyik. Az említett üzemi körökben való gazdálkodás esetén előfordulhat, hogy a közel eső területen nagyobb tápanyag-felhasználással, kedvezőbb előveteményekkel gazdálkodnak, viszont a távol eső, külső körzetekben elhanyagolják a trágyázást, ezáltal csökkenhet a talaj humusztartalma, termőképessége. E körülmények következtében a belső körzetben a termesztés színvonala emelkedik, a nagyobb területű külső körzetben viszont csökken. Eltérő vetésszerkezetet indokolt kialakítani a külső és belső körzetben, de gondoskodnunk kell a növények okszerű váltásáról és a rendszeres tápanyagellátásról. 1.4. Az ökológiai gazdálkodás növénytermesztése A túlzott vegyszer- és műtrágyahasználat okozta egészség- és környezetkárosító mezőgazdaság alternatívája a biotermesztés. Biotermék az a növényi vagy állati eredetű élelmiszer, amelyet az ökológiai gazdálkodás szabályainak megfelelően állítottak elő. (A gazdálkodási mód hivatalos megnevezése „ellenőrzött ökológiai gazdálkodás”, de nem hivatalosan azonos értelemben használják a biogazdálkodás, az ökogazdálkodás, az organikus gazdálkodás kifejezéseket is.) Ebből következik, hogy utólagos vizsgálatok alapján nem lehet semmilyen élelmiszert ökotermékké minősíteni. 27