Radics László (szerk.): Alternatív növények termesztése 1. (Budapest, 2001)
Dr. Molnár László: A csicsóka (Helianthus tuberosus L.)
Nagyüzemben négyféle szervezésben termeszthetjük a csicsókát:- évelő, extenzív termesztés, 5-10 évig forgón kívül,- évelő, intenzív termesztés, 3-5 évig forgón kívül,- kétéves intenzív termesztés vetésforgóban,- egyéves intenzív termesztés vetésforgóban. • Az évelő, extenzív termesztés 5-10 évig forgón kívül hazánkban általánosan elterjedt. A sertéstelepek mellett létesített, túratásra szánt csicsókásokban alkalmazták. Erdők közelében, ün. „vadkáros” területeken a növénykultúrák védelmére, esetleg vadetetésre létesítettek csicsókásokat. Napjainkban is ilyen célokra érdemes ezt a megoldást választani. Frissen trágyázott, mélyszántott területen, tavasszal célszerű csicsókást létesíteni, majd 3-4 évenként azt érett istállótrágyázásban részesíteni. Évente, tavasszal, kihajtás előtt - a kóró eltávolítása után - nehéz boronával, vagy tárcsával, boronával megjáratva a talajt elmunkálni. • Az évelő, intenzív, forgón kívüli termesztéshez érdemes jobb adottságú termőterületet választani, gondosabban istállótrágyázni és művelni, és az első évben gumónyerésre, a következő években tömegtakarmány (zöld és szilázs) előállítására hasznosítani. Az ilyen csicsókás után célszerű pl. szudánifüvet termeszteni, amikor szelektív gyomirtó szerrel és kaszálásokkal a csicsóka maradék nélkül kiirtható. Biogazdálkodás esetén gyakori szántással, tárcsázással (fekete ugar) a csicsóka mint „fényigényes” növény a talajba fojtható. • A kétéves, intenzív vetésforgóban termesztés esetén is az első évben gumónyerésre, a második évben tömegtakarmány-nyerésre termesztik a csicsókát. A kiirtását az ismerteti módon oldhatjuk meg. • Az egyéves intenzív termesztést általában a franciák alkalmazzák, ahol az első éves gumótermés után - átmeneti „fekete ugar” alkalmazásával - őszi bükkönyt, utána őszi kalászost és a negyedik évben zabot termesztenek. Betegségek, kártevők A csicsóka betegségei és kártevői vonatkozásában szinte csak pozitívumokat mondhatunk, növényvédelemre ugyanis nem szorul, így a biotermesztés ideális növénye lehet. Kötöttebb, nedvesebb talajokon, elvétve ún. „fehérpenészes” (szklerotíniás) rothadást tapasztalhatunk. Ellene rezisztens fajták alkalmazása, valamint július hó folyamán az ilyen beteg tövek eltávolítása, elégetése a hathatós védekezés. 176