Székelyhidi Tamás (szerk.): Alternatív vidéki vállalkozások szervezése (Budapest, 2003)
Székelyhídi Tamás: Minőségbiztosítás
• Szelíd, a prevenciót, a szaporítóanyag ellenálló képességét, a természet autoregulációját szem előtt tartó növényvédelem. A biológiai és fizikai védekezés eszköztárának használata. Súlyos fertőzés, illetve a fent említett módszerek eredménytelensége esetén természetes anyagok, növényi főzetek, olajok, szappanok, alkohol, kőzetőrlemények, természetes ásványok használhatók. • Talajkímélő, felületi, lehetőleg forgatás nélküli, mélylazítással kombinált talajművelés. Mechanikus, perzseléses, mikrohullámú, talajtakarásos és agrotechnikai gyomszabályozás. • A meg nem újuló energiaforrások takarékos igénybevétele. • A termelési folyamat és a termékek rendszeres ellenőrzése, áruvédjegyzéses minőségtanúsítása. A hagyományos és a biológiai mezőgazdaság lényegi különbségei: • a növényvédelemben; • a tápanyag-utánpótlásban; • az agrotechnikában; • a növénytermesztés és állattenyésztés termelési célkitűzésében; • a termék minőségi jellemzőiben; • a menedzsmentben és marketingben; • valamint a rurális valóság és a környezeti erőforrások reálisabb megítélésében vélhetők felfedezni. A magyarországi ökotermelést és -kereskedelmet a nyugat-európaitól számos specialitása különbözteti meg. Elsőként kell megemlíteni, hogy a hazai termelés motivációi között nem a fejlettebb környezeti érzékenység, az ökoetikus szemlélet, hanem a realizálható ártöbbletből adódó extraprofit reménye az elsődleges. A kisszámú termelő a viszonylag biztos és stabil külpiaci kereslet miatt monopolhelyzetben van. A jelenlegi hazai ökogazdálkodók nem érdekeltek a tevékenység országos fejlesztésében, sőt többségük határozottan tart a konkurencia megjelenésétől. Ez érthető is, hiszen az új termelők megjelenésével a sok esetben mesterséges felárak veszélybe kerülhetnek. A biogazdálkodás úttörő korszakára jellemző 70-100%-os többletárak mára 20-30% körülire sorvadtak, de még sok esetben ez is bőven kompenzálja a kisebb hozamból, az esetleges költségtöbbletekből vagy a nagyobb elevenmunka-igényből adódó jövedelemcsökkenést. A hazai ökogazdálkodás egyik legjellemzőbb - sok veszélyforrást rejtő - sajátsága, hogy exportorientált. A megtermelt bioáruk közel 90%-a exportra kerül. Tehát Magyarországon nem a belső piac feleslegeiből jön létre a kiviteli árualap, hanem fordítva, a külpiaci exportfelesleg keres hazai vevőket. Az exportcélú termelésnek súlyos következménye, hogy felfelé nyomja az árszintet, ami a termékek szélesebb körű belpiaci terítését szinte lehetetlenné teszi. A belső biotermék kereslet hiánya ugyanakkor kockáztatja az exportárualap stabilitását is. Amennyiben nem sikerül a terméket valamilyen körülmény folytán a külpiacon értékesíteni, csődhelyzet fenyeget, hiszen a hazai vevők az exportárakat nem tudják megfizetni. A vázolt kockázatot jelentősen mérsékelhetné, ha bővülne a belső fogyasztói tábor. 305