Dr. Terbe István – Dr. Ombódi Attila (szerk.): Zöldségfélék trágyázása és öntözése (Budapest, 2019)
8. Ökológiai tápanyag-utánpótlás a zöldségtermesztésben (Kaponyás Ilona)
274 itt a talajuntság ellen használható mikrobiológiai készítményekre, mikorrhizákra és talajbaktériumokra, talajoltókra, amelyeket a 6. fejezetben találhatunk meg. Napjainkban a hagyomá nyos kemikáliát használó termesztésben is egyre inkább előtérbe kerülnek a környezetvédelmi szempontok. A talajművelés helyes megválasztása fontos a talaj optimális fizikai szerkezete kialakításához és megőrzéséhez. A levegős, jó szerkezetű talajnak jó a tápanyag-szolgáltató képessége, mivel a talajban élő mikroorganizmusok számára biztosítja az optimális életközeget. A tápanyagellátás feladatai közzé tartozik ennek a megőrzése, növelni a termelékenységet, emelni a terméshozamot, fokozni a biztonságot, javítani a termés minőségét, tárolhatóságát, továbbá a talajvédelemre is oda kell figyelni. A tápanyagellátáshoz a talajművelés mellett különböző tényezőket, mint az ökológiai adottságokat, genetikai tulajdonságokat, agrokémiai és növényélettani tényezőket, valamint a termesztéstechnikai eljárásokat összhangban kell alkalmazni. Az ökológiai gazdálkodásban a talajművelés során a humusz megőrzése és a talaj javítása a cél. A talajokban a kedvező vízgazdálkodás kialakulása mellett kialakul a tápanyagok körforgása is. A talajoknál a helyes művelés során a művelhetőség megőrzésén és a pusztulás megakadályozásán túl fontos a járható felszín biztosítása. A klasszikus művelések, mint szántás, tárcsázás, talajlazítás, talajmarás, boronálás elemekből csak a legszükségesebb mű veletek elvégzését ajánljuk, ami megfelel a talaj fizikai féleségének. Az ökológiai gazdálkodásban törekszünk a „minimum tillage” technológiára. Az ökológiai tápanyag-utánpótlás elemei hasonlítanak a konvencionális trágyázáshoz. Megalapozott tápanyag-utánpótlást csak talajanalízis és levélanalízis függvényében tudunk összeállítani. Az akkreditált laboratóriumok által mért paramétereket megismerve a termésmennyiség alapján különböző tápanyag-számítási módszerekkel kalkulálhatjuk ki a visszapótlandó tápelemeket. A mérleg elvet akkor kell alkalmazni, ha nincs rendelkezésre álló talaj- és levélanalízis. 8.4. Vetésforgó, növényváltás Az ökológiai gazdálkodás fontos eleme a vetésforgó, mint agrotechnikai eljárás. A megfelelő növényváltás alapját képezi a tápanyag-utánpótlásnak is. A monokultúrás termesztés ott okoz gondot, ahol ugyanazon a területen több évig termesztjük ugyanazt a növényt. Általában a zöldségnövények egyévesek, lágyszárúak, generatívan szaporítjuk, ezért a vetésforgó összeállítása pontos tervezést igényel. Ezek közé tartozik a növényfajok megfelelő kiválasztása, a területi arányok kiszámítása, a sorrend és a váltások meghatározása. A vetésterv a vetésforgó gyakorlati kivitelezése. A termesztett növények kiválasztását befolyásolja a gazdaság üzemi mérete, az adott terület klímája és környezeti adottságai (talaj, domborzat, biológiai adottságok). A hajtatásban figyelembe kell venni a fűtésszintet is. Közgazdasági szempontból is fontos, hogy jól működjön a vetésforgó. Talajjavításhoz nélkülözhetetlen a zöldtrágyanövények használata. A sorrend kialakításánál fontos az elővetemény hatása az utóveteményre. A pillangós vagy kapásnövény meghatározza, hogy tápanyag-utánpótlási szempontból mi lehet utóvetemény. A helytelen sorrend fokozza a hibákat, míg a helyes sorrendnek talajjavító hatása van. A helyes vetésváltás térben és időben csökkenti a kártevők és kórokozók felszaporodását, valamint a gyomosodás mértékét. A sorrendnél fontos, hogy ugyanannak a növénycsaládnak