Böő István: Gazdasági állataink védelmében (Budapest, 2002)
A tojótyúk védelmében
A fajta. Könnyen alkalmazkodjon a saját, helyi körülményeinkhez, legyen élénk vérmérsékletű, szorgalmasan kapirgáló, táplálékkereső, nem túlzottan igényes, edzett, ellenálló, kitartó, szívós fajta. A tartás. Életük legalább harmadát a szabadban, a legelőn, kifutón töltsék! Bármely tartási méretben fontos a zsúfoltság kerülése, a tisztaság, az ól megfelelő hőmérséklete, szellőzöttsége, szárazsága, huzatmentessége, a fajta jellemző viselkedésformák gyakorlásának lehetősége adott legyen (keresés, kapirgálás, tisztálkodás, ülőrudas pihenés, tojásrakási viselkedés). A jércék származhatnak saját vagy más ökológiai gazdaságból. A nem ökológiai gazdaságból származó állatok beszerzésekor 42 nap átállási időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a tojás „bio” lehessen, s az ökológiai tartásra való átállás kezdetén a jércék 18 hetesnél idősebbek nem lehetnek! Takarmányozás. Bármely kényszeretetés tilos! A takarmányokat lehetőség szerint saját ökológiai gazdaságunkban termeljük meg! A nem ökológiai termelésből származó takarmányfélék közül csak azok etethetők, amelyeket az ellenőrző szerv engedélyez (rajta vannak a listán), de ezek részaránya éves átlagban legfeljebb 20% lehet! Más a helyzet, ha a takarmány átállás alatti gazdaságból származik. Saját gazdaság esetén az arány 60%, idegen gazdaság esetén legfeljebb 30% lehet a napi fejadagra vonatkoztatva! Antibiotikum, kokcídiosztatikum, hormon hatású készítmény, hozamfokozó a takarmányban nem lehet, génmanipulált takarmányt, ennek bármely származékát, ezekből készült bármely anyagot sem takarmányként, sem adalékként, segédanyagként nem etethetünk! Változatok a fajtára. Az eddig ismertetett kívánalmaknak elsősorban a kettős hasznosítású fajták felelnek meg. A magyar őshonos fajták, a magyar tyúk három színváltozata (sárga, fehér, kendermagos); az erdélyi kopasznyakú három változata (fekete, fehér, kendermagos), a new hampshire, a magyar fajták x new hampshire, a Sussex, a plymouth, a Rhode Island, a new hampshire tyúk x plymouth kakas utódai, a new hampshire tyúk X cornish kakas utódai. A kettős hasznosítású fajták (vegyes hasznosításúak) a tojóhibrideknél kevesebb tojást termelnek ugyan (180-200-220/év), egy tojás előállításához több takarmányt használnak fel, de sokkal jobb húsformákat mutatnak a tojóhibrideknél. Nemcsak nagyobb testtömegűek, de vágóértékük is jobb. Míg a hibridek és az Fj keresztezettek végtermékek, a kettős hasznosítású végtermékek, a kettős hasznosítású fajták alkalmasak a továbbtenyésztésre is. Utódaikból tehát teljes értékű állományt nevelhetünk (vérfrissítésről azért itt is gondoskodni kell!) Az étkezési tojást nagy mennyiségben, vagyis az árutermelés szintjén előállító biofarmok tojóhibridekkel is „dolgozhatnak”, pl. Tetra SL (300 db körüli tojás/év). Változatok a tartásra. A termelés méretétől, vagyis a tyúkok számától függően többféle változat lehetséges. Kis létszámú (legfeljebb 100 db-os) állománynak jól megfelelnek a más meglévő, eddig is tyúktartásra használt épületek, istállók (pl. korábbi ló- és szarvasmarha-istállók), ha az ismertetett jellemzőkkel bírnak, az ilyen falusi, még inkább tanyasi tartási környezetben van udvar, kifutó, szérűskert is, ahol az állatok kedvükre mozoghatnak, „bóklászhatnak”, keresgélhetnek, egyszóval jól érzik magukat. 209