Böő István: Gazdasági állataink védelmében (Budapest, 2002)
A tojótyúk védelmében
Az optimális ivóvíz-hőmérséklet 18-20 °C. Tojásgyűjtés. Éjszakára a tojófészkeket le kell zárni, de reggel, villanygyújtás előtt ismét ki kell nyitni. A fészkeket letojás után, a késő délutáni órákban tisztítsuk és almozzuk. A tojások napi gyűjtését a kivilágosodás, ill. a villany felkapcsolása után 2-3 óra elteltével kezdhetjük, mert ekkorra a napi tojásmennyiség csaknem felét megtojja az állomány. Akár tálcákra, akár kosarakba vagy egyéb edényekbe gyűjtjük a tojásokat, azok tiszták, szárazak, penészmentesek legyenek! A szennyezett, trágyás, sáros, törött, repedt, horpadt tojásokat külön kell gyűjteni, ezeket soha ne tegyük a tiszták közé! Tojást mosottan tárolni és értékesíteni nem szabad, mert mosáskor sérül a védőréteg (kutikula), így a baktériumok, penészgombák könnyen bejutnak a tojás belsejébe. Ezeket saját háztartásunkban felhasználhatjuk úgy, hogy közvetlenül a felhasználás előtt mossuk meg, és először ezeket használjuk fel. Tiszta tojást termelni ketreces tartásban a legkönnyebb. Itt gondot jelenthet az ún. ketreccsíkosság, aminek oka az, hogy a frissen megtojt tojás még nedvesebb kutikulájára ráragad a rácsozaton lévő por, amely azután úgy rászárad, hogy alig lehet eltávolítani. Megoldása egyszerű: reggel és este puha kefével a ketrec tojásfelfogó rácsát keféljük le. A tojást nagyobb állományban naponta többször is gyűjtsük össze, mélyalmos tartáskor legalább kétszer, háromszor. Az esti tojófészek-lezárás előtt a maradék tojásokat is össze kell szedni. Ma már automata tojásgyűjtővel felszerelt fészkek is vannak. Ketreces tartásban a tojásgyűjtés automatizálható. A tojás kigurulás helyére 5-10 cm széles szalagot szerelnek, ami a ketrecsor végébe viszi a tojásokat, ahonnan harántszalagok vagy más berendezések a kezelőhelyiségbe szállítják azokat, ahol osztályozzák, csomagolják. Legnagyobb gond ketreces tartásban a tojástörés. A tojástörés okai lehetnek:- genetikai (a mennyiségi tulajdonságok növelése a negatív korreláció miatt a héj szilárdságot csökkenti),- a tojóciklus végén több a törött tojás,- hőmérsékleti viszonyok (magasabb hőmérsékleten romlik a héjszilárdság),- betegségek,- technológiai hibák (ketrechibák),- takarmányozási hibák (ásványianyag-, vitaminhiány). Biotojás-termelés Biotojás a biogazdálkodás részeként, biofarmon belül termelhető pár tyúkkal, pár tucat tyúkkal vagy pár ezer tyúkkal is, attól függően, hogy a család szükségletét kívánjuk-e kielégíteni vagy ezen kívül már a piacra is juttatunk, esetleg bioárutojástermelést folytatunk. Miközben a termelés célját, így a tojóállomány nagyságát is természetesen behatárolják a lehetőségeink és a fajta is, a tartás, valamint a takarmányozás milyensége alapvetően függ a méretektől, értelemszerűen vannak közös jellemzők is, amelyek az ökológiai állattartás ide vonatkozó szabályai. 208