Kaposi József - Szőke-Milinte Enikő (szerk.): Pedagógiai változások – a változás pedagógiája (Budapest, 2019)
Magyar és idegen nyelvek - Parapatics Andrea: Változások az anyanyelv-pedagógiában? Adalékok a nyelvjárási háttér és az iskola kapcsolatának vizsgálatához
195 Viszonylag gyakran labializálódik az i a (ki)füzet ’(ki)fizet’ szóban. Az á hangszíne néhány tanuló ejtésében zártabb (várom), és ritkán, de előfordul a Balaton vidékére egyébként nem jellemző í -zés rövidült é > í > i realizációval (enyimet, közepit) (de ugyanezekre és további ese tekre rákérdezve, pl. kezibe: „az már tájszólás”). A mássalhangzókat illetően ritkán érvényesül a v zöngésítő hatása (huzsvét, vazsvilla). A -ban /-ben helyhatározóragok alakja gyakran írásban is -ba /-be (hajnalba kelek) (l. még alább is), további alaktani sajátosságok nem fordultak elő az iskolai kommunikációban. Írásbeli dolgozatokban is előfordult az othol és az estélig, szóban megkérdezve viszont egyértelműen a nagyszülők nyelvhasználatához sorolják ezeket. Egyszer hangzott el a mijenkek ’miéink’ több birtokra vonatkozó T/1. személyű birtokos névmás. A lejegyzett jellemzők és példák hitelességét megerősíti, hogy a különböző életkorú és összetételű osztályok hasonló módon és arányban reagáltak a megfigyelésen túl direkt módon megkérdezett jelenségekre: például szinte mindannyian āra, ēre alakkal fejezték be a megkezdett mondatot, viszont egyetlen tanuló sem akadt, aki ugyanezeket a fonémákat ejtené az l hang mellett az alsó, belső, felső szavakban (ennek ellenkezőjére vö. a MNyA. vonatkozó térképlap jait). A fent közölt bemutatás és a hozott példák szóbeli megnyilatkozásokon alapulnak. Ezeken felül azonban számos regionalizmus tetten érhető a fiatalok írásos munkáiban is. A következőkben ezekre hozok néhány példát egy korábbi esettanulmányból (Parapatics 2016b). Gyakran megjelent írásban is a felső nyelvállású magánhangzók rövidülése (pl. dicsőitik, hiradó, hivhatlak, kihülés, legszivesebben, megszinesítve, összehuzódik, papir, túldíszitettség) és az intervokális nyújtás (pl. jelentőssége, kedvezményessen, lehelletükig, leüllepedett, nálla, tellik, terhessen, l. még az 1. ábrát ), olykor rövidüléssel (pl. elösször ). 1. ábra. Intervokális nyújtás: szallagavató, néhány soron belül többször is Gyakran előforduló jelenség az is, hogy az inesszívuszi -ban/-ben rag végéről szóban kön y nyen lekopó orrhangzó írásban is lemarad, ezáltal az illatívuszi -ba/-be alakban jelenik meg (pl. Párizsba született, l. még a 2. ábrát és a 3. ábra legalsó sorában lévő javítást is). Ritkán, de szóban és írásban is volt példa nákolásra (3. ábra) és suksükölésre. De nyelvjárási háttérről árulkodnak a hiperkorrekció, azaz túlhelyesbítés alábbi esetei is: József Attila édesanyjának, Pőcze Borbálának a neve esetenként Pölcze -ként szerepelt a dolgozatokban, a bibliai Teremtés könyvéből származó megszűnék a kiveszett múlt idejű alak szóértelmesítése gyanánt megszül -