Seléndy Szabolcs (szerk.): Ökogazdák kézikönyve (Budapest, 2005)
Seléndy Szabolcs: Állattartás
Sii лк1 legeles kérődzés legeles kerodzes legeles kerodzes kerodzes legeles legeles 58. ábra. A szarvasmarha átlagos, normális napi ritmusa (Biogazdálkodás nyomán) Az ökogazdaságoknak a tejhasznú szarvasmarhatartás lehet a tartóoszlopa. A nyugat-európai tejgazdaságok a biotejet elkülönítve, maguk dolgozzák fel, amiért felárat kapnak. Újabban bizonyos túltermelési jelenségek is megjelentek, a gazdák arra kényszerülhetnek, hogy hagyományos tejként értékesítsenek. A marhák a legelőn csoportba állnak össze, életük kötött, napi ritmusban zajlik (lásd ábrát). A biodinamikus mezőgazdálkodásban használatos permetező- és komposztálókészítmények (preparátumok) előállításához a szarvasmarha egyes testtáji részeit is felhasználják. Az általános gyakorlattól eltérően a természetes termékenyítésre kell törekedni (nálunk ennek feltételei még kevésbé adottak). Magyarországon a kettős hasznosítású magyartarka az ökogazdaság optimális fajtája lehet (59. ábra). (Sokak szerint „a világ legjobban tejelő húsmarhája” - a szimentáli alapfajtával együtt.) A természetvédelmi területek hatalmas gyepterületei az ökogazdálkodáshoz kitűnő feltételeket teremtenek. E területeken a magyar szürkemarhát húsáért is érdemes tartani (kitűnő minőségű, de kevés húst ad). A keresztezett változat (szürkemarha x charolais) megtartotta igénytelenségét, de húsban gazdagabb. Újabban már a feldolgozók is érdeklődnek, bébiételek alapanyaga, bioszalámit stb. készítenek. A Kiskunsági és 147 kérődzés, alvás