Radics László (szerk.): Ökológiai gazdálkodás 2. Kertészet, élelmiszerfeldolgozás, -tárolás, minőségbiztosítás, ökonómia és marketing (Budapest, 2007)
6. Ökonómiai és marketingkérdések az ökológiai gazdálkodásban - 6.2. Az ökológiai gazdálkodás közgazdasági elemzése
nítható, hogy a kisebb gazdaságok elsősorban a nagy értékű növények (pl. zöldségek) termesztésére koncentrálnak, amelyeknek munkaerő-igénye is nagyobb. Böckenhoff (1986) összehasonlította a baden-würtenbergi üzemek munkaráfordítását ökológiai és iparszerű termesztési viszonyok között. A 102. táblázat számai azt mutatják, hogy a különbségek a kisüzemek között a legnagyobbak, hiszen ezekben a feldolgozás és közvetlen értékesítés különösen jellemző. 102. táblázat. Élőmunka-ráfordítás az ökológiai mezőgazdaságban üzemnagyság szerint (munkaerőfő/100 ha) Üzemtípus Élőmunka-ráfordítás(fő/100ha) átlag 10 alatt 10-20 20-30 30-50 50 fölött ha üzemnagyság esetén Ökológiai 60,5 14,1 9,2 7,0 4,9 10,0 Iparszerű 23,3 9,8 6,9 5,0 3,4 5,9 Forrás: Böckenhoff (1986) A tapasztalat azt mutatja, hogy a közvetlen értékesítés pótlólagos munkaráfordítását gyakran alábecsülik, és a munkaerővel szűkén ellátott üzemekben a saját feldolgozás és értékesítés inkább csökkenti mint növeli a bevételt (Dabbert, 1990). A munkaköltségben a munkaerő-felhasználáshoz képest még nagyobb differenciák mutatkoznak a különböző országokban. Nagy-Britanniában az élőmunkaköltség 40%-kal nagyobb hektáronként és kétszer nagyobb a gazdaság szintjén (kivéve a kertészetet, ahol a munkaköltségek a hagyományosnak csupán harmadát érték el hektáronként és 10%-nál kevesebbet a gazdaság szintjén), visszatükrözve a gazdaságok méretbeli különbségeit. Svájcban és Németországban, ahol a gazdaságok mérete sokkal inkább összehasonlítható volt, a munkadíjak a hagyományosnak 2-4-szeresére rúgtak, noha az összes munkafelhasználás csupán hozzávetőlegesen 20%-kal volt több. A családi munkaerő felhasználása mindhárom esetben hasonlóan alakult; a többletmunkaerő iránti keresletet, amelyet a gazdálkodók inkább bérmunkaerővel kívánnak megoldani, mint családi munkaerővel a magasabb munkadíjak mutatják. Schlüter (1986)3 20-200%-kal magasabb munkaköltségeket tapasztalt biodinamikus gazdaságokban Baden-Württembergben. Ennek oka a munkaigényes növények (zöldség, gyökér és gumós növények) nagyobb részaránya a termelési szerkezetben. Kis különbség mutatkozott a gabonatermesztő és az állattartó ágazatok munkaerő-igényében a biodinamikus és hagyományos gazdaságok összehasonlításakor. A másik oka a magasabb munkaerő-igénynek a biogazdálkodásra való átálláskor a feldolgozás és a közvetlen értékesítés szerepének megnövekedése (Rantzau et ah, 1990). A különböző rendszereket összehasonlító holland tanulmány eredményeit mutatja a 103. táblázat. 103. táblázat. Három gazdálkodási rendszer összehasonlítása élőmunka-felhasználás és költség szempontjából (1982-1985, Nagele kísérlet, Hollandia) Vereijken (1986) nyomán Megnevezés Mértékegység Iparszerű Integrált Bio-dinamikus Munkaerő fő/év 0,6 0,6 1,8 A gazda saját élőmunka költsége az összköltségből % 25,5 29,3 36,9 573