Radics László (szerk.): Ökológiai gazdálkodás 2. Kertészet, élelmiszerfeldolgozás, -tárolás, minőségbiztosítás, ökonómia és marketing (Budapest, 2007)
4. Ökológiai gazdálkodás a kertészeti termelésben - 4.1. Timon Béla: Ökológiai gyümölcstermesztés
4.1.8. Bioházikert A bioházikertben nem kizárt a fák alatti vagy közötti egyéb haszonnövények (pl. zöldségfélék) termesztése. Korlátokat, feltételeket csak a gyümölcsfák által okozott beámyékolás, az allelopátiás kölcsönhatások, a kezelhetőség (növényvédelem, taposás), az eltérő igényű tápanyag-visszapótlás és a különböző gyümölcsfajok eltérő ökológiai igényei jelenthetnek. A bioházikert az a terület, ahol igazán fontos lenne az ökológiai termesztés szabályainak betartása. Természetesen nagy nehézséget jelenthet a szomszédok magatartása. Nyert az ügy, ha a szomszédok ráhangolhatók a vegyszerhasználat mérséklésére vagy elhagyására. Ellenkező esetben szinte lehetetlen a biogazdálkodás fenntartása a kisméretű kertben. Az önellátó bioházikertben a gazdasági cél és az ökológiai gazdálkodás alapelve, a fajok magas diverzitásfokának megteremtése egybeesik. Kérdés azonban, hogy a sokféle termesztett növény együttese mennyire tekinthető önszabályozó ökoszisztémának, de tény, hogy nem monokultúra. A bioházikert az igazi területe a folytonos kísérletezésnek, az innovációnak. A bioházikerti gyümölcstermesztés néhány figyelembe veendő szempontját a következőkben foglaljuk össze: • Első kérdés, hogy kertünk adottságai között a rendelkezésünkre álló szabadidőt és kerthasználati célunkat figyelembe véve gyümölcsszükségletünk és ízlésünk szerint mi az, amit kertünkben megtermelhetünk. • Esősorban pihenést szolgáló kertben csak néhány, munkát alig kívánó gyümölcsfát ültessünk, amelyek az egyéb díszítő növények közé is beépíthetők. Ilyenek a korai cseresznye, a meggy, a kajszi, a dió, a mandula, a mogyoró, a gesztenye, a berkenye, a naspolya. • A család gyümölccsel való ellátása esetén a hazai teljes gyümölcsfajta-választék telepíthető, józan mérlegelés után a fajok számának csökkentésével. A bioházikertbe telepíthető gyümölcsfák számát és összetételét a kert méretei és az alakja is meghatározza, de a fajok és a fajták választékát korlátozhatják kertünk ökológiai adottságai is. Ezek egyik vagy másik gyümölcsfaj szempontjából kedvezőbb vagy eleve kizárt termesztési feltételeket teremtenek. A hazánkban élő valamennyi gyümölcsfaj szinte minden kiskertben megél ugyan, de az ökológiai adottságoktól függően termesztésük nem lehet egyformán sikeres. • Az egyes gyümölcsfajok eltérő termesztési igényeit - azt, hogy az egyes fajok gondozása milyen körültekintést, szakértelmet és mennyi munkát kíván - is figyelembe kell venni. Rendszeres fás- és zöldmetszést kíván az őszibarack, az alma, a körte, a málna. Ezek eredményes termesztése kíván a legtöbb szakértelmet is. A fajok között növényvédelmi szempontból is nagyok az eltérések. • Az egyes gyümölcsfajok (sőt egyéb kerti növények) egymás közötti társíthatóságát is tekintetbe kell venni. A társithatóságot megnehezíti vagy kizárja az ellentétes ökológiai igény és termesztéstechnika. Előfordulhat, hogy az egyik faj a másik létfeltételeit rontja. Fényigényes faj telepítésekor a beámyékolás elkerülése végett a közelében telepíteni szándékozott másik fa méreteit, égtáji elhelyezését figyelembe kell venni. Nagyon eltérő a gyümölcsfajok vízigénye is, amit kisméretű kertben szinte lehetetlen egyidejűleg kielégíteni. Társítást kizáró körülményeket jelenthet a növényvédelem is. Az esetenként egyik gyümölcsfajra permetezett növényvédő szer vagy annak töménysége árt a másik fajnak. Önmeddő fajok megporzása szempontjából viszont szükséges a társítás. A vi-369