Tamás János: Precíziós mezőgazdaság elmélete és gyakorlata (Budapest, 2001)
Vízgazdálkodás
Vízgazdálkodás Egy termőhelyen az egyik legnagyobb változatosságot mutató és a termés nagyságát döntően befolyásoló tényező a növényzet számára aktuálisan felvehető vízkészlet menynyisége és minősége. A talajnedvesség és a klimatikus adatok mérésével a szenzorokkal kapcsolatos részben foglalkoztunk, ezért a továbbiakban az öntözővíz precíziós kijuttatásának lehetőségeit vizsgáljuk meg. Jelenleg az automatizált önjáró esőztető és mikroöntözési berendezések azok, amelyeket erre a célra át lehet alakítani. A legtöbb vizsgálat és részben kereskedelmi termék is ezekhez a területekhez kapcsolódik. Az önjáró körforgó (center pivot) és lineár berendezések esetében a DGPS rendszer folyamatosan követi a tornyok helyzetét és a termőhelynek megfelelően a vezérlés módosítja a kijuttatott vízmennyiséget. A mikroöntöző berendezések esetében (csepegtető vagy mikroszórófejes megoldás) a területen elhelyezett nedvességmérő automatikák (leggyakrabban dielektromos állandó vagy pF érték mérésen alapuló tenziométerek) vezérlik az adagolás intenzitását vagy leggyakrabban annak idejét. Ez esetben térbeli mozgás nem következik be, viszont a termőhely állapota folyamatosan változik. Ezt egy központi vezérlő számítógépen elhelyezett térinformatikai rendszer (pl. Tracking Analyst- Arc/Vicw) folyamatosan képes térbeli eseményként (geoevent) értelmezni, és a szükséges beavatkozásokhoz a vezérlést megtenni. Belátható, hogy ebben az esetben a már egyszer bemért GPS koordináták esetén DGPS vezérlésre nincs szükség és a GIS szoftver is lehetséges, de nem szükségszerű bővítés. Amiért érdemes mégis GIS-t alkalmazni, hogy a hagyományos mikroöntözési automatikák a pontszerű vízmérlegszámítást és vezérlést (legtöbbször időkapcsolású, ritkábban átfolyásmérővel kombinált elektromos mágnesszelepek révén) oldják meg, de a teljes növénytermesztési térről nem képesek információt adni. Az eddigiekből következik, hogy a legtöbb kutatás és eredmény a mobil önjáró öntözőberendezések területén született. Camp és Sadler (1998) olyan öntözőrendszer fejlesztését kezdte el (Valmont Industries - USA), amely hatékonyabb víz-, tápanyag- és peszticidgazdálkodást tesz lehetővé. Az általános koncepció az volt, hogy a vízgazdálkodást és a kemikáliák alkalmazását a teljes öntözött területen belül kis termőterület-egységekre bontva oldja meg a tárolt adatokon, a valós idejű növénytani és talajtani méréseken, vagy a kettő kombinációján alapulva. A vízellátó szerelvény 9,1 m hosszú, és három elosztócsövet, szelepeket és a tartószerkezethez kapcsolt szórófejeket tartalmaz. Minden elosztócső olyan szórófejekkel rendelkezik, amelyek mérete különböző áramlási sebesség biztosítását teszi lehetővé. Egy vagy több elosztócső működtetésével hét különböző víznorma kijuttatása lehetséges, bármely adott toronysebességnél pl. ha az 1/7-es és 4/7-es elosztócsövek vannak bekapcsolva, az alkalmazási maximum 5/7-e, vagy 9,1 mm a vízadag, amikor a torony 110