Szőke-Milinte Enikő (szerk.): Pedagógiai küldetés - a küldetés pedagógiája. Tanulmányok a katolikus pedagógusképzésről és pedagógiáról (Budapest, 2018)

Tompa Zsófia: (Köz)nevelés és növekedés – poézis és pedagógia

161 „A vereség megtisztít, fölemel, közelebb hoz magamhoz, s kitárja előttem az életet. A győztes természetesnek tartja, hogy nem halt meg, a vesztes élvezi, hogy él.” 25 Ebben a folyamatban, ebben az önmegismerési küzdelemben a vezetőtanár jelen van, de nem megoldója a felmerült problémának. Az órákon a tanárjelölt saját döntéseinek felelős szabadságában áll, és belül kell azokat a szellemi-lelki erőforrásokat megtalálnia, amelyekkel oldani tud egy nehéz helyzeten. „Négykézláb másztam. Álló Istenem lenézett rám és nem emelt föl engem. Ez a szabadság adta értenem, hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.” 26 A vezetőtanár pedagógiailag egyáltalán nem kis kihívást jelentő feladata, hogy megad­ja, meghagyja a tanárjelölt szabadságát a hibázásra, és hogy megtartó háttérként biztosítsa a szellemi szabadságot arra is, hogy a gyakorlótanár megtalálja hibája kijavításának lehetséges útjait. A gyakorlótanítás folyamata a tanárjelölt számára annak megtapasztalási folyamata is, hogy a tanárlét sohasem befejezett, kész állapot, hanem folyamatos készenlét, az alakulás, a növekedés terepe. Hogy a tanár maga is: növendék. Jelen tanulmányban ezen a ponton szeretnénk köszönetet mondani annak a több száz pedagógus kollégának, akik a PPKE BTK Tanárképző Tanszékének negyedszázados fennál­lása óta megnyitották osztályaik ajtaját gyakorló tanárjelöltjeink előtt, és szeretettel végzik a vezetőtanárság pedagógiailag igen összetett feladatát. A gyakorlótanítások látogatása mellett köszönetünket próbáljuk kifejezni nekik azzal is, hogy ünnepeken köszöntő leveleket írunk nekik, s hogy rendszeresen invitáljuk őket egyetemünk kulturális, tudományos programjaira. Ezek a gesztusok reményeink szerint a köznevelési kapcsolattartás egy-egy élő útját jelenthetik számukra. Hiszen karunkon már a vezetőtanárok kiválasztása, felkérése is személyes kapcsolatok, szakmai ismeretségek, sokszor élő barátságok alapján történik. „A lábujjhegyre ágaskodó nem áll sokáig, a nagy léptekkel rohanó nem megy sokáig, a fénybe álló nem lesz fényes, a magát-hirdető nem lesz híres, a magát-dicsérő nem lesz dicső, a magát-kínáló nem lesz vezető.” 27 Ezeknek a választott vezetőknek a körét szeretnénk tágítani a közeljövőben egy évek óta aktívan tanító, pázmányos öregdiákokból álló alumni-mentortanári hálózat létrehozásával. 25 Németh László (1934): Ember és szerep. Kecskemét, Tanú-kiadás. 26 József Attila, [Négykézláb másztam...] = J. A. Összes versei. Bp., Szépirodalmi, 1971, 380. 27 Lao-Ce, Tao Te King – Az Út és Erény könyve. Ford. Weöres Sándor, Bp., Tericum, 2001.

Next