Imre József: Termőföldünk (Budapest, 1998)
Hazánk síkvidékein és hegyvidékein szántóföldi műveléssel hasznosítható talajok
Másodlagosan elszikesedett talajok Ebbe a talajtípusba tartozó talajok mesterséges úton alakulnak ki. Rendszerint a túladagolt és inaktív (fel nem vehető) műtrágyák nagy része a talajban különböző sók alakjában fokozatosan felhalmozódik, másrészt azok a vizsgálatban sósszikes öntözővizek, amelyek az öntözésre engedélyezett 500 mg/liter sótartalmat túllépik, és gyakran 2000 mg/liter sótartalom fölé is emelkednek. Az ilyen sósszikes vizek a semleges sókon (NaCl, Na2S04) kívül a szódát (Na2C03) is nagymértékben tartalmazzák. Továbbá a sós-szikes vizekben a szikesedés elemi hordozója a nátrium (Na) rendszerint 50%, a magnézium (Mg) (szikes társtényező) pedig 60% fölött van. Az ilyen sós-szikes öntözővizekből a talajok további nagy mennyiségű sziksót vesznek fel, és ezek közül a szódából az állandó dinamikus egyensúlyi folyamat közben az agyagásvány + humusz-rendszer Na-ionokat köt meg (adszorbeál) és ez a folyamat végül is a másodlagos elszikesedés kialakulásához vezet. Természetesen a másodlagosan kialakult szikesekben - amint látjuk a legnagyobb gondot tulajdonképpen a túladagolt műtrágyákból, valamint az eredeti talajban lévő, a sós-szikes öntözővizekből és altalajvizekből felvett és felhalmozódott sók okozzák, amelyeknek a talajból való eltávolítása még ma is megoldatlan probléma. Természetesen ezek után jogosan vetődik a kérdés, vajon az ilyen talajokat amelyek sajnos évről évre nagyon szaporodnak - milyen módon lehet gazdaságosan hasznosítani. A hasznosítás lehetőségei A másodlagosan kialakult sós-szikesek javítása kémiai módszerekkel teljesen bizonytalan. Az ilyen eléggé heterogén összetételű sós-szikes talajokon csakis olyan biológiai jellegű módszerekkel kísérletezhetünk, amelyeknek keretén belül tenyésztett sókedvelő növények az erősen sós-szikes talajok tulajdonságaihoz, és a szárazabb időjárási viszonyokhoz is alkalmazkodni képesek, és ami nagyon fontos, biogazdálkodásra is nagyon jól beállíthatók. Nos ezekre a sókedvelő növényekre az jellemző, hogy a bolygatatlan sós-szikes talajokból közvetlenül vonják ki a sókat, és hogy a talajban levő magas sótartalomból nagy mennyiségű klorid- és szulfátiont halmoznak fel. Jellemző rájuk az is, hogy nagy sótartalmuk következtében magas sejtnedv koncentrációval rendelkeznek, ezért ozmotikus értékeik is magasak. Víztartalmuk a talaj nátriumsó tartalmával növekszik, de ugyanakkor nő a talaj szívóereje is. Ezért 1500-2000 mg/liter sótartalmú öntözővizet is még elviselnek. A nagy (0,5% fölötti) sótartalmú szikeseket kedvelő növények közül a leggazdaságosabb és legjövedelmezőbb a sóvirágnak is nevezett Limonium-félék (régi neve: Statice) termesztése. Ezek közül értékesítés és hasznosítás szempontjából elsőként a legérdemesebb a kétéves száraz (kerti) virág, a fehér színű Limonium tataricum dísznövény termesztését szorgalmazni, amelyet vágott szalmavirágként még csokorkötésben is árulják, sőt gyógyászati célra is használják. Az egyéves fajok kö59