Imre József: Termőföldünk (Budapest, 1998)
Hazánk síkvidékein és hegyvidékein szántóföldi műveléssel hasznosítható talajok
nem elegendő. Ugyanis a talajban nemcsak fizikai és kémiai, hanem biológiai folyamatok is végbemennek. A szervesen trágyázott talajt kedvelő mikroorganizmusok (talajbaktériumok) a tápanyagok feltárásával segítik elő a szerves kötésben lévő tápanyagok felvehetőségét. Részt vesznek a talajba kerülő kémiai és mérgező anyagok közömbösítésében, és a talajok kedvező szerkezetének kialakításában. Igaz, hogy a szerves trágyák lassabban, a műtrágyák pedig gyorsabban ható növényi tápanyagok. Éppen ezért normális adagokban történő műtrágyázásnak is van értelme, főként az intenzívebb növénytermelés esetén, amelyek még a talajokban előforduló tápanyagok katalizálásában is részt vesznek. Azonban tennésfokozó hatásuk csak a talaj kiegyensúlyozott állapotáig tart. (Erre ugyan jó példát láttunk a humuszban szegény homoktalajoknál, ahol az egyoldalúan alkalmazott műtrágyák termésfokozó hatása csak 1-2 évig tart). Viszont a szerves trágya alkalmazása minden talajban fokozza az alkalmazott műtrágyák hatékonyságát, és kedvező tápelemarányokat hoz létre. Ugyanakkor (amelyre igen sokan nem gondolnak), a túladagolt műtrágyák - különösen ha azokat nem a növény igényei szerint adjuk a talajba - igen hamar felborítják a biológiai egyensúlyt. E tekintetben főként a nitrogénműtrágyák alkalmazásakor ügyeljünk, mert a nitrogén túladagolásával növeljük a termés sejtfalának víztartalmát, így a sejtek nagyobbak lesznek, viszont vitamintartalmuk lecsökken, a termés ízetlenebb és hamar romlásnak indul. (Különösen az almaterméseknél látunk erre gyakran iskolapéldát!) Természetesen ezek után az a kérdés merül fel, vajon milyen módon biztosíthatjuk - különösen a biogazdálkodás keretein belül - a humuszban egyébként is elszegényedett talajainkhoz a szükséges szervesanyag-mennyiséget. Ismeretes, hogy hazánkban az állatállományunk által termelt istállótrágya mennyiség kevés. Az istállótrágyák sótartalma igen nagy, átlagosan az 1,8—1,9%-ot is elérik és kémhatásuk is lúgos (17. táblázat). Az ilyen szerves anyag nagy mennyiségű alkalmazása főként az intenzívebb gazdálkodást folytató kistermelők részére vagy például üvegházakban fóliák alatti termelésnél nem ajánlatos. Sőt, igen sok helyen még azzal is számolni kell, hogy a szerves anyagok rothadásakor a fehérjékből H2S is keletkezik. Minthogy a talajban (és a bevitt anyagokban) Na2S04 is gyakran előfordul, a reakció következtében H2S + Na2S04 = S + S02 + 2NaOH, majd 2NaOH + C02 = Na2C03 + H20 keletkezik. A fentiek értelmében tehát a biogazdálkodáshoz még a legmegfelelőbbnek mutatkozik a trágyalével kezelt komposzt- és salétromtelepek készítése vagy például főként homoktalajokon és kistermelőknél - felváltva zöldtrágyázás alkalmazása. Természetesen itt most helyszűke miatt csak a komposzttelepek elkészítését tárgyaljuk meg. A komposzttelepet 2-2,5 méter szélességben és 30-35 cm mélységű alappal készítsük elő. Nagyon jó, ha a gödör aljára a gyorsabb bomlás miatt felaprított, vastagabb növényi szárakat helyezünk. Komposztanyagnak a kertekben és az udvarokon lévő gyepek lekaszált füvét is felhasználhatjuk megszárított állapotban. (Zölden könnyen penészesedik és nehezen bomlik). Komposztálásra nagyon jó és gyorsan bomló tápanyag a gyümölcsfákról lehullott, és a szőlőtőkékről csonkázáskor elvátolított lomb tömege, valamint a zöldségfélék levele, szára és héja. A sok káliumot és ásványi anyagot tartalmazó fahamut is felhasználhatjuk. Sőt, komposztnak még a maghozás előtt kikapált gyomnövényeket is felhasználhatjuk. A fák fű-74