Szabó István: Vetésforgó és öntözés (Budapest, 2003)
AZ ÖNTÖZÉS - A vízgazdálkodás szabályozása
A párolgás (evaporáció) talajfelszíni jelenség. Folyamatában a pára alakú nedvesség diffúzió útján kerül a talaj menti légrétegbe, ahol a légmozgás következtében a levegő állandóan cserélődik. Mindez addig tart, amíg a talaj nedvességtartalma a levegő páratartalmával egyensúlyba nem kerül. Közben a felsőbb talajréteg vízhiánya következtében a mélyebb rétegekből megindul az áramlás. Ezt a kapilláris potenciál váltja ki. Ez utóbbi lassú, a párolgás pedig gyors, ezért a kiegyenlítődéshez hosszabb időre van szükség. Mindezt a talaj tulajdonságai is befolyásolják. Agyagtalajban a víz mozgása lassú, erősebben kötött, a homokban gyorsabb, kis erővel kötött, ezért a homoktalajok kiszáradása is gyorsabb. A párologtatás (transzspiráció) a növény tulajdonsága. A folyamatban a növény a gyökereivel a talajból szívja fel a vizet, és levelein keresztül adja le a légtérbe. Ez tehát hasznos funkció. Mértéke elsősorban a növénytől függ, de a talajtulajdonságok is hatással vannak rá. Összegezve az eddigieket, elmondható, hogy a talaj vízgazdálkodása összetett és dinamikus folyamat. A vízelnyelő és a víztartó képességből, valamint a száradás feltételeiből tevődik össze. Lényegében azt jelenti, hogy a talaj az év folyamán hullott csapadékból mennyit tud befogadni, tárolni, és tenyészidőben mennyit tud ebből a növény rendelkezésére bocsátani. A víz tehát a talajban mozog, mozgatja a gravitáció, a diffúzió és a kapillaritás. Ezenkívül kötődés révén raktározódik is, amit lehetővé tesz az adszorpció, a kapillaritás és a vízzáró réteg is. A vízgazdálkodás szabályozása A vízgazdálkodás szabályozása részben nemesítői, részben termesztői feladat. A nemesítő új, mélyebben gyökerező, a vizet gazdaságosabban felhasználó, szárazságot jobban tűrő fajták nemesítésével tud segíteni. A termesztő feladata nehezebb, sokoldalúbb, mivel a talaj vízgazdálkodását, a növény és a talaj kapcsolatát szabályozza. Feladata a talaj vízvezető képességének fokozása, víztartó képességének növelése és a vízveszteség csökkentése. A talaj vízvezető képessége nagyon fontos, mivel a csapadék és az öntözővíz könnyebben, gyorsabban a talajba jut. Ebben az esetben kisebb lesz az elfolyás és a párolgás útján bekövetkező vízveszteség. Javítani lazítással lehet. Ilyen talajművelő eljárás a fordítás (szántás, ásás), az altalajlazítás és a kultivátorozás, főleg gruberezés. 57