Vermes László (szerk.): Vízgazdálkodás. Mezőgazdasági, kertész-, tájépítész- és erdőmérnök-hallgatók részére (Budapest, 2001)
2. Nováky - Rácz - Vermes: A vízgazdálkodás alapjai - Vermes: A vízgazdálkodás általános jellemzése
2. A vízgazdálkodás alapjai A vízgazdálkodás általános jellemzése Alapfogalmak Az immár klasszikusnak mondható meghatározás szerint a víz a környezet egyik legfontosabb eleme és közege, újratermelődő termeszen erőforrás, az egyik lényeges környezeti alrendszer, a hidrológiai ciklus (hidroszféra) alkotója, amely a másik két alapvető környezeti alrendszer: a földfelszín (troposzféra) és a légkör (atmoszféra) között a kialakuló kapcsolat megteremtője és hordozója. Azt mondjuk: újratermelődő természeti erőforrás, mert körforgása és a különböző halmazállapotaiba való átmenetek folyamán képes bizonyos mértékű megújulásra, de figyelembe kell vennünk azt, hogy nem korlátlan és igen sérülékeny erőforrás. Földünk vízkészletének túlnyomó része (97,4%-a) ugyanis sós tengervíz, az édesvíz nagyobb része is a sarkvidékek jég- és hótakarójában tárolódik, s a teljes készletnek csupán 0,03%-a (!) az az édesvízmennyiség, ami számunkra és az élőlények számára rendelkezésre áll és közvetlenül fölhasználható. Ez a készlet is azonban mind térben, mind időben igen egyenetlenül áll rendelkezésünkre, ami egyben a vízellátás és a vízzel való gazdálkodás fő problémáinak is alapvető okozója. A Földön körforgásban lévő vizeknek adott térben és időben való elhelyezkedésében, vagy állapotában - a természetes vagy mesterséges erők hatására - bekövetkező mennyiségi és minőségi változásait, a változások összességét, illetve eredőjét vízháztartásnak nevezzük. A vizsgált térbe az adott időhatárok között belépő és abból távozó vízmennyiségek meghatározott vízháztartási állapotot jellemeznek, amelyben - az adott tér határain belül - a tározóit vízkészlet növekszik vagy csökken. Az időben egymást követő vízháztartási egyenlegek (amiket a vízháztartási egyenlet segítségével konkretizálhatunk) azt a folyamatot jellemzik, amely az időben változó bevételek és kiadások hatására módosuló vízkészletek alakulását mutatja. Vízgazdálkodáson azt a tudatos emberi tevékenységet értjük, amelynek segítségével a tennészet vízháztartásának a társadalom szükségleteivel való - optimálisra törekvő - összehangolását igyekszünk elérni, tudományos, műszaki, gazdasági és igazgatási beavatkozások révén. Beletartozik minden olyan emberi tevékenység, amely a természetes vizeket érinti, és amely összeköti a természetben és a társadalomban végbemenő vízkörforgást. Alapvetően a vízigények hosszú távú kielégítésére irányuló törekvést jelenti, amelynek folyamán figyelemmel vagyunk az összes fölmerülő igényre, az emberi igények mellett az ökológiai igényekre is, és igyekszünk azokat összhangba hozni a rendelkezésre álló készletekkel. A vízgazdálkodásnak tehát fon-93