Fodor Béla (szerk.): Zuglói lexikon (Budapest, 2009)
A
A 12 Alpesi falu Mulató az ->■ Angolpark területén. Hatnyolcszáz személy befogadására alkalmas faépülete éppen olyan volt, mint a Tirolban ma is működő mulatótermek: a sört, a bort, az ételeket drindliben öltözött leányok szolgálták fel, s közben szólt a vidám hegyi népizene. Épülete 1944 telén leégett. Alsóőr utca (Alsórákos, 1929.) Az utcanév az első világháború után Ausztriához (Burgenland) került községre utal. Alsórákos A mai XIV. kerület legnagyobb kiterjedésű városrésze, keletről a Körvasút sor, délről a Füredi út, nyugatról a Nagy Lajos körút, míg északról a váci vasútvonal határolja. Alsórákos a hajdani Rákosmező része, mely a török időkig a nemesi országgyűlések helyszíne volt. A terület természeti adottságát meghatározta, hogy a Rákospatak szeli ketté, a mocsaras, ingoványos területen gazdag madárvilág élt egykor. Az első villák, nyaralók a századforduló idején jelentek meg a vidéken, de csak a húszas években, a Telepes utca környékén épültek jelentősebb számban kislakásos családi házak. A századfordulóra tehetők az első ipari üzemek kiépülése is, a legjelentősebb közülük a ->Zsolnay porcelángyár, a Fémlemezgyár, s a Finomkötöttárugyár. Az évtizedeken át tartó folyamatos benépesülést jelzi, hogy 1931-ben a Miskolci úton megnyílt az első elemi iskola (a mai József Attila Általános Iskola elődje), valamint a -»Bosnyák téri katolikus templom megépítése. A városrész teljes beépülése, és a döntően kertvárosi jellegű városkép a második világháború után alakult ki, ebben nagy szerepe volt a tömegközlekedés fejlődésének s a Rákospatak rendezésének. Alszeghy Piroska (1884:—?) pedagógus, az Országos Magyar Nőnevelőintézet, az -*Amizoni Intézet igazgatója volt 1927-től. Számos pedagógiai vonatkozású cikke jelent meg a korabeli sajtóban. Alumíniumárugyár Rt. (Erzsébet királyné útja 57-61.) Elődvállalatát Fischer József alapította magáncégként 1898-ban. Fischer telepén főként bádogdobozokat, hordókat, címtáblákat, göngyölegeket és bádogmegmunkáló készülék gyártását végezték. A Hungária körút 157. szám alatt működő kis cég rövid idő alatt számos megrendelést kapott, ami szükségszerűvé tette nagyobb tőkeerővel rendelkező vállalkozás megalakítását. Már a következő évben, élve az 1899- ben közreadott ipartámogatási törvény által biztosított kedvező feltételekkel, 1899- ben Magyar Fémlemezipari Rt. elnevezés alatt, 25 ezer korona alaptőkével Fischer új vállalatot alapított. 1900-ban a Gizella út 51. szám alatti nagyobb telephelyre költöztek át, ahol új gyárat építettek. Fischer vállalatának szomszédságában üzemelt Neuhold János által alapított, különböző nevek alatt működő Telefongyár is. A szomszédságból üzleti kapcsolat is létrejött. Neuhold János fia, Neuhold Kornél, 1944-ig nyomonkövethetően, tagja maradt a Magyar Fémlemezipar részvényesi igazgatóságának. A Gizella úti telephelyen a vállalat egyre növelte termelésének értékét és jóllehet itt is bővítették üzemüket, csakhamar ez a telep is szűknek bizonyult a megrendelések teljesítéséhez szükséges termelő tevékenység folytatására. A növekedés látható jeleként 1905-ben az alaptőkét 50 ezer koronára emelték s a mérlegfőösszeg 205 ezer koronára nőtt. 1906-ban egy újabb gazdasági konjunktúra hullámain felemelkedve, már 422 ezer koronás a mérlegfőösszeg. A kedvező helyzetben a cég vezetősége ismét költözködésre szánta el magát s megvásárolták az Erzsébet királyné úton lévő házat és telket. Az új telepen fokozatosan felépült a cég nagyobb gyára is. 1910-ben már 25 tisztviselőt és 195 munkást foglalkoztattak a bádogáru-, a sima hengerlemez-, a préselő-, a csatomakészítő-, a tartálygyártó-, a fémnyomó-, a lemezelő-, a csiszoló-, a kovács- és lakatos műhelyekben. Az építkezések és a gépbeszerzések kiadásait részvénykibocsátások útján teremtették elő. A vállalat alaptőkéjét 1908-ban 150 ezer, 1910-ben 200 ezer és 1915-ben 500 ezer koronára emelték fel. A vállalat tényleges vezetése még Fischer József életében fia, Balázs Béla Hugó kezébe került, aki vezérigazgatóként a termelési folyamat irányítása mellett, rátermett pénzügyi vezetőnek bizonyult. A felfelé ívelés fényeire hivatkozással az újabb alaptőkeemelésekhez mindig sikerült pénzes társakat szereznie, azonban a vállalat nem fizetett osztalékot, ezért