Cieger András (szerk.): Hazádnak… A hazaszeretet nagy képeskönyve (Budapest, 2007)
"Sávok, színek, tiszta lobogók"
Országzászló fejezték ki nemzeti hovatartozásukat, így teljesen természetesnek tekinthető, hogy a polgári forradalom győzelmekor elfogadott 1848. évi 21. törvénycikk kimondta: „1. §. A nemzeti szín és ország címere ősi jogaiba visszaállíttatik. 2. §. Ennél fogva a háromszínű rózsa polgári jelképen újra fölvétetvén egyszersmind megállapíttatik, hogy minden középületeknél s közintézeteknél minden nyilvános ünnepek alkalmával, és minden magyar hajókon a nemzeti lobogó és ország címere használtassák.” Az 1848-49-es szabadságharc idején külön lobogója volt a honvédségnek: e fehér zászló egyik oldalán középen a magyar címer vagy Szűz Mária szerepel, a széleit pedig vörös és zöld háromszögek szegélyezik. A szabadságharc leverése után betiltották a nemzetiszínű lobogót, amit aztán a kiegyezéstől, vagyis 1867-től lehetett újra szabadon használni. Ekkor a koronás kiscímert is rátették a zászlókra, ami - leszámítva az 1918-1919 közötti forradalmi időszakot - ott is maradt egészen 1945-ig. Négy évvel később, 1949-től a Rákosi-címer került a zászlóra, amit 1956-ban a felkelők a rendszerrel szembeni tiltakozásuk kifejezéseként kivágtak. E lyukas zászló azóta is az 1956-os forradalom egyik szimbóluma. A forradalom leverése után óvatosságból a nemzetiszínű zászlóra nem helyeztek semmilyen címert. A szocializmus évtizedei alatt a nemzetiszínű zászló mellett az ünnepeken a nemzetközi munkásmozgalom vörös lobogóját is kötelező jelleggel kitűzték. Ha kíváncsiak vagyunk az elmúlt korok zászlóira, tekintsük meg az úgynevezett történelmi zászlósort valamelyik nemzeti ünnepünk állami rendezvényén. A zászlósort eredetileg 1985. április 4-ére, a Magyarország felszabadulásának 40. évfordulóján tartott katonai díszszemlére állították össze, és ekkor 17 daifTfPwyti