Csapody Tamás: Civil forgatókönyvek. Válogatott tanulmányok és publicisztikai írások (1983-2002) (Budapest, 2002)
A béketábor legyőzhetetlen
A béketábor legyőzhetetlen 25 lesz kevesebb az idegen katona Nyugaton és Keleten1) A vájárnak nem akadt éjszakai brigádtársa, a szövőnőnek váltótársa, a sofőrnek kollégája, aki megkérdezte volna tőle, hogy mi a manónak téped a szádat napestig az én, a mi pénzünkből. Az OBT-tagok nem érezték, nem tudták a második, a negyedik, a hatodik évben, hogy porhintés, „rizsa” az egész. Nem látták meg az összefüggéseket, az azonosságot a gyári üresjáratú gyűlések, a brigád-, valamint a szakszervezeti mozgalom és a békemozgalom között. Miért - kérdezem most magamtól - olyan hihetetlen, hogy a vájár és az akadémikus, a szövőnő és a költő, a sofőr és az egyházfi komolyan gondolta azt, amit csinált. Olyan nehéz elhinni, hogy hittek a békében, a béke eszméjében, abban, hogy lehet tenni valamit a békéért Milyen alapon merem én a magam közel harminc évével megkérdőjelezni a meglett férfiak és sokat szült lányok-asszonyok békevágyát. Hogy merem kétségbe vonni háborúkat és forradalmat, vért és halált látott emberek jobbító szándékait És talán ebben rejlik a megoldás csapdája is. Az MSZMP csillaga, a kommunizmus, a marxizmus, a leninizmus, a szocializmus, a sztálinizmus ideje lejárhat, de a pacifizmusé „az emberarcú” társadalmakban soha. A Hazafias Népfront, a Partizánszövetség, az Antifasiszták Szövetsége, a Nőtanács, a KISZ és még sok hasonló szervezet átalakulhat, megszűnhet. Bebizonyosodhat róla - utóbb -, hogy nem működött jól, hogy az MSZMP transzmissziós szíjaként funkcionált. De a békére mindig szükség van, békeidőben lehet csak működő az izmus, az ideológia, virágozhatnak szervezetek. A békéről nem lehet bebizonyítani, hogy téves, hogy elavult, hogy már nincs rá szükség, hogy ma már másként gondoljuk. A béke alapanyag, kötőszövet, egyik alfája és ómegája az életnek. Aki pedig mindezt felismeri, és a kezében tartja a békét, vagyis megkaparintja a béke menedzselését, magához vonja a béke címszava alatt a békeszervezet, a békemozgalom irányítását, aki kezeli a békét, aki kisajátítja a béke fogalmát, akinek módja van manipulálni a békét, aki szolgálatába tudja állítani a békemozgalmat, aki a saját politikai imázsát tudja a békemozgalommal növelni, aki képes uralkodni az emberek eme ősi vágyán, aki mederbe tudja terelni ezt az alapvető egyéni és társadalmi igényt, aki még ezt is kontrollálni tudja - azé az irányítás, azé a vezetés, azé a hatalom. Nincs még egy ilyen közös nevező - talán csak az egy szabadság levételével -, nincs még egy ilyen, mindenkiben (még akár a katonákban is) elevenen élő érzés, vágy, igény: békében élni, békében uralkodni, békében szolgálni, békében szeretni, békében katonáskodni, békében gyakorolni a hatalmat. Egy kis nép, egy sokat szenvedett, háborúkból vesztesen kikerülő, geopolitikailag kedvezőtlen helyzetben lévő európai ország, nép számára még különlegesebb érték a béke. Ezért bűn, gyalázat, istenkáromlás, gaztett a béke ürügyén hatalmi célból megnyerni tiszta, békéért áldozni kész állampolgárokat (alattvalókat), félrevezetni a gyermeki sorban tartott vagy felnőtt embereket, félrevezetni a jobb sorsában bizakodó népet, fenntartani a nemes céltól teljesen idegen legitimációs eszközöket, a sakkban-kordában tartó, monolitikus pártállamot kiszolgáló békemozgalmat. A szemenszedett hazugság gépezete ez, csapda, amelyet olykor - illetve oly gyakran - még a legjobbjaink sem ismer