Csicsery-Rónay István: Kitekintés: mi történt a világban? - Csillagos órák, sorsfordító magyarok. Közelmúltunk közelről 11-12. (Budapest, 2002)
Függelék
Az Európai Unió szerint Észak-Európában csak a táj- és biogazdálkodást, az üdülési funkciót célszerű fenntartani. Az unió déli övezeteiben a speciális termesztési kultúrák megőrzése kívánatos, Kelet-Európában pedig a mezőgazdasági alapanyag, a tömegtermék hatékony előállítására kell összpontosítani... Az óriáscégek (talajzsigerlő és környezetpusztító) gazdálkodása csak úgy lehet jövedelmező — folytatja az agrárszakértő -, ha olcsó és közjogilag védtelen bérmunkástömeg áll rendelkezésünkre. (Mint amilyen az uniós átlagnál 60-80 százalékkal olcsóbb kelet-európai munkaerő.) Külön adottságunk, hogy a magyar birtokszerkezetet a bérmunkát alkalmazó nagyüzem nemzetközileg is páratlan túlsúlya uralja, amely csak a gyarmatokra jellemző. Mivel nagybirtokok felszerelését és üzemeltetését csak hatalmas tőkeerővel lehet megvalósítani, pár magyar nagytőkés kivételével csakis külföldi nagyvállalkozók tudják majd végrehajtani az Európai Unió útmutatásait. Hogy ilyenek bőven akadnak majd, azt biztosítani fogja a magyar földárak aránytalanul alacsony szintje. A régi nagybirtokrendszerrel szemben az lesz az „újítás”, hogy míg a régi birtokosok legalább magyarok voltak, az új Ankerschmidteknek eszükbe se lesz elmagyarosodni, és akár egész termőföldterületünket birtokba vehetik! Ha észbe vesszük, hogy az ország területét még a szovjet hódítók sem akarták eltulajdonítani (legfeljebb „öröklakásokat” vettek), a fent vázolt jövő leginkább a „neoacquistica commissio” korára emlékeztet, amikor a Habsburgok a török hódoltság után pusztává vált magyar vidékeket idegenekkel népesítették be. Kicsit több mint tíz év türelmi idő áll a rendelkezésünkre. Van egy latin mondás: qui habet tempus, habet vitám (aki időt nyer, életet nyer). Ezalatt megszervezhetünk olyan hatalmas népi összefogást, melyből senki sem vonhatja ki magát, és az Európai Uniót talán meggyőzhetjük, hogy nem kezelheti az új tagokat nemhogy másodrendű, de tizedrendű jogalanyokként. Eddig az egyenlő bánásmód alapelvnek számított nálunk. Csatasorba kell hívnunk a többi tagjelöltet is, hisz ők se kívánkoznak gyarmati sorba. Főleg a lengyelekre számíthatunk, hisz ott a kisbirtok még mindig túlsúlyban van. Elsősorban azonban csak magunkra számíthatunk. Egy újjászületett Független Kisgazdapárt most ismét megvédhetné a magyar szuverenitást, ezúttal a földkérdésben, ha azt kevésbé létfontosságú területeken fel is kell adnunk. És ebben az országban népünknek több százezer emberből álló rétege, amelyben a régi kisgazda hagyományok, a magyar földhöz való 138