Koltay András: A szólásszabadság alapvonalai - magyar, angol, amerikai és európai összehasonlításban (Budapest, 2009)
4. A szólás meghatározása és a szabadság terjedelme
szabadság” (az első ízben I. Jakab angol király által használt freedom of speechből), „véleményszabadság”, „véleménynyilvánítási szabadság” (a német Meinungsfreiheit, illetve Meinungsausserungsfreiheitből, valamint az elvétve az angolban is használt freedom of opinionból) vagy „a kifejezés szabadsága” (az angol, de inkább amerikai ízű freedom of expressionből) névvel, illetve ezek különböző változataival is. Felmerül a kérdés: vajon lehet-e alappal különbséget tenni ezen kifejezések alkalmazási körei között, illetve, hogy vajon az Alkotmányban szereplő „szabad véleménynyilvánítás” a legmegfelelőbb, legpontosabb, legveretesebb magyar kifejezés-e. A válaszon töprengve kiderül, hogy teljes egészében egyik kifejezés sem tekinthető pontosnak: a szóban forgó szabadságjog kitűzött célja nyilvánvalóan nem csupán a „szólások” (értve ezalatt a verbális kifejezéseket) és nem csak a „vélemények” (azaz a meghatározott ügyben kifejtett személyes álláspont szabad kifejtésének) megoltalmazására szorítkozik, a „kifejezés szabadsága” pedig a magyar fülnek idegenül hangzik, és szintén nem teljesen pontos. A jogtudomány képviselői e három kategóriát felváltva, egymás megfelelőiként használják.2 Arra is akad hazai példa, hogy egyazon törvényen belül egyaránt szerepel a véleménynyilvánítási szabadság és a szólásszabadság.3 Az Európai Unió Audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló 1989-es irányelve bevezetőjének angol nyelvű változata például „freedom of expression”-t említ, ugyanakkor a hivatalos magyar szöveg a „szólásszabadság” kifejezést alkalmazza. Ennek megfelelően mindhármat használható, egymásnak megfelelő kategóriának kell tekintenünk. Erre utal a különböző jogi dokumentumok szóhasználatának tarka képe is. Az 1789-es francia Deklaráció a vélemény szabad kinyilvánítását hirdette, az amerikai Alkotmány két évvel későbbi Első Kiegészítése a szólás- és sajtószabadságot iktatta törvénybe. Az első magyar sajtótörvény 1848 áprilisában a gondolat és a sajtó szabadságát deklarálta, míg később a magyar történelmi hagyományban szinte kizárólag a szólásszabadság kifejezés szerepel. Az alapjog történetének magyarországi kezdeteit bemutató fejezetben is láthattuk, hogy a reformkor nagyjai egyöntetűen a szólás és a sajtó szabadságáról szóltak. Deák Ferenc például számos alkalommal szólalt fel az országgyűlésben a szólásszabadság védelmében. Ha pedig Deák e kifejezést használta, úgy e tény már önmagában is eléggé nyomós érv lehet annak alkalmazása mellett. Ugyanakkor az 1946. évi I. törvény („Magyarország államformájáról”) már a gondolat és a vélemény szabadságát biztosította, majd az 1949-es Alkotmány szólásszabadságról beszélt, egészen az 1989-es, átfogó módosításig. Az 1989. október 31. óta hatályos alkotmányszöveg (több helyütt is célzatosan visszatérve ) Lásd Leonard W. Levy: Emergence of a free press. Chicago, Ivan R. Dee, 2004.3-4. 2 Lásd például Sajó András: A szólásszabadság kézikönyve. Budapest, Kjk-Kerszöv 2005. Halmai Gábor: A véleményszabadság határai. Budapest, Atlantisz 1994; Ádám Antal: Kifejezési szabadság és képviselői mentelmi jog. Magyar Jog, 1999/3. 3 Lásd például a rádiózásról és a televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (Médiatörvény) preambulumát és 31. § (1) bekezdését. 120