Novák Attila - Pap Milán (szerk.): A népi gondolat a 20. században - Hungaria Aeterna (Budapest, 2022)

Kapcsolatok

Csapody Miklós Népiség és erdélyiség Táj-, világ- és országnézet „az embernek nemcsak úgy vannak eszméi, hanem választja őket” John Lukacs: Isten velem Egyik elméleti értekezésében József Attila a húszas évek végén azt írta, a nemzet szellemi egzisztenciáját három összetevő: a szemlélet, a gondolat és az ihlet alkotja. Ennek az Ihlet és nemzet címen ismert filozófiai-alkotáslélektani gondolatme­netnek volt végső állítása a híressé vált tétel, mely szerint a nemzet közös ihlet, az egyazon nyelvet beszélő közösség „szellemiségének” közös megnyilvánulása: amikor a költő le­fordít egy verset, az idegen eredetit saját nemzetének ihletével alkotja újra. 1930 elején József Attila tizennégy költeményét küldte Hódmezővásárhelyről Kolozsvárra Dsida Jenőnek (az Erdélyi Fiatalok alapító főmunkatársának), azzal, hogy „Ha sor­som fordulna immár egy kissé, igaz örömmel néznék szét ná­latok. Régi vágyam ez, ám Istenem nem juttat hozzá”. Bécs és Párizs után, ahol újságot árult, szívesen menne végre Erdélybe, „fajtám távolabbi rétjei felé” is. ígérete szerint hamarosan pos­tázza Ki a faluból című, Fábián Dániellel együtt fogalmazott, a Bartha Miklós Társaságnál nyomtatásra váró röpiratát, amely „a magyarság életadó rétegére, a parasztságra” hívja fel a tenni vágyó ifjúság figyelmét. Ő maga az anyaország, a „törzsnem­zet” egyfelől nyomasztó általános válságtudattól, az elodáz­hatatlan társadalmi változások sürgetésének lázától, másfelől fokozódó egzisztenciális veszélyérzettől áthatott szellemi-po­litikai közegében élt, költőtársa már tíz éve kisebbségben, az idegen uralom alá került Erdélyben, a „régió” elnyomott, 145

Next