Smid Róbert: Az ökokritika dilemmái. Kortárs ökológiák az irodalom és a technológia diszkurzív metszéspontjaiban (Budapest, 2023)
II. Az ökologikus lírai megszólalásmód a modernség korszakküszöbein
határai és stabilitása is illékonynak bizonyulnak. Egy ilyen szövegiségben az odatartozásért, a természetbe foglaltságért, illetve ennek pandant-jaként, a természet valamifajta szövegbe foglalhatóságáért szavatoló szinekdoché már eleve azért vált képtelenné az egyértelmű viszonyrendszerek posztulálására, mert az antropomorf jellemzők (az emberi érzékeléstől a megszólalásig) csupán a poétikai eszközkészlet alakzataiként voltak stabilizálhatók; az őket szervező organikus kód felszámolódását követően az egységes én mint a szöveg szuperorganizmusának alakzata átadta a helyét annak, ahogy a vers saját magát törékeny és kalkulálhatatlan ökológiaként inszcenírozza. Dolgozatomban először tartalmazó és tartalmazott viszonyának a megszólalói pozíció inskripciójában játszott szerepét vizsgálom úgy a beszélő szólamnak a versen belüli környezetére vonatkoztatva, mint a megszólalásnak a szöveg retorizáltságához képesti helyzete felől értve azt. Az utóbbi években Kulcsár-Szabó Zoltán és Lőrincz Csongor az e szövegben hivatkozott tanulmányaikban az általam vizsgált jelenséghez kapcsolható területet az időbeliség, illetve a biografikus és a lírai én kapcsolata felől szépen körbejárták, ezért, másodszor - szem előtt tartva Kulcsár Szabó Ernő azon intését, hogy a József Attila-i életmű mindig csak az újraértelmezés során találkozik a mi kérdéseinkkel — az ő elemzéseikre építve nézem meg a megszólalás szinekdochén keresztül megvalósított immerzióját a ’30-as évek néhány olyan versében, amelyek bizonyos fokú ökokritikai olvasásmódot is megengednek, vagyis akár „tájversekként” is lehetséges őket pozícionálni. Alapvető kérdésem itt, hogy a tartalmazó-tartalmazott viszonynak az avantgárdban artikulált, de a klimaxot a modernség második hullámában elérő retorikai konstellációja milyen kapcsolatba hozható azzal, ahogy a tájlíra hagyományában a József Attila-versek a dezantropomorfizáció működésbe léptetésével és az organikus 20o. 210. 3 Lőrincz Csongor több tanulmányában is kimutatta, hogy József Attila úgynevezett „röntgenezése” a hagyománytörténés eseményében miként írta újra a magyar avantgárd versbeszédét a modernség második hullámában. Lásd Lőrincz 2017, 2021. 345