Szenti Tibor: Parasztvallomások. Gazdák emlékezése Hódmezővásárhelyről (Budapest, 2008)
III. rész. A test és a lélek tükre - A "rebellis Krisztus"
Idős Zsótér Gergely egykori ludashalmi, katolikus gazda ezeket beszélte a harangról: Régen minden reggel öt órakor megkondult a harang. Ez a hajnali ébredést jelentette. Ha mise volt, a mise kezdetin rövid kondulás vót, úgy hívták, hogy „egy szakasz”. Az úrfölmutatáskor megint „egy szakasz”, a mise végin szintén. A déli harangszó törvényes rendelet volt. Ha délután vót mise, akkor szintén megkondult. Este hétkor vót a nyugovóra térés. Temetésnél a halottnak csöndítettek. Amikor halottat jelentettek be, ha rövidet húztak, sovány vót a halott, ha még hosszat harangoztak, rámondták a nyelvek, hogy vastag vót a halott. Temetésnél a régi temetőben mindég megkondult a harang. A temetőház előtt vót a harang. Amíg hántolták a koporsót befelé, addig szólt a harang. Ha vészes vagy jeges, szürke felhőt látott a harangozó, akkor elébe harangoztak. Félreverték a harangot, hogy szétverje a zúgásával a veszélyes felhőt. Tűzesetnél is a harangot verték félre. Ezek a szokások a szomszéd katolikus településen, Mindszenten 16 voltak divatosak a két világháború között. Székely Szűcs Ernőné Lakatos Tóth Viktória vallomása a vásárhelyi katolikusok harangozási szokásait ismertette: A harang életről-halálról szól. Ha ünnep van, imára hív. A déli harangszó a nándorfehérvári csata emlékire szól. A tanyában is hallottuk. Ha olyan időjárás volt, kihallatszott a városból is, főleg tavasszal. Olyan fölemelő volt, amikor templomba hívogatott. Az ember megállt, és levette apám a kalapját. (Istenem, de régen vót mán ez, azóta az embörök is hogy megváltoztak, még a harang is másként kondul.) Amikor a harangokat elvitték a háborúba, rettenetes nagy szomorúságot váltott ki. Amikor később újat öntöttek, az az öregek szerint nem az igazi volt, mert nem úgy szólt a harang, ahogy megszokták. Nagyon bánkódtak, hogy a harangot miért kell elvinni. Még ma is megvan az a rossz vasmozsár, amit helyette adtak. Rajta az évszám: „1914”. Amikor temetés volt, a lélek harangját húzták. Amikor misére hívogattak, nem az a harang szólt. Emez a harangszó volt a végső búcsúszó. Amikor körmenet volt, végig szólt a harang. A föltámadási ünnepen is szól a harang, ekkor öröm van a hangjában. Nagypénteken, amikor Krisztus urunk meghalt, még a harangok is elnémultak. 1938-ban, amikor fölépült a vásárhelyi új katolikus templom, elhozták a Szent Jobbot. Akkor olyan harangzúgás volt még olyan nagy tömeg! Az Aranyvonat hozta. Óriási ünnep volt... 16 Akkor még község volt, ma már város. A szóbeszéd alapján úgy tudjuk, hogy a Szenti családok innen jöttek Vásárhelyre (lásd: 387. oldal, 65. lábjegyzet). Ma még szorosabb a kapcsolat. Egy régióba tartozunk, és azonos országgyűlési képviselőt választunk. (Péter László megjegyzése: 1928-33 közt én is mindszenti voltam. Ott tanultam meg beszélni, írni, olvasni.) 678