Tóth J. Zoltán: A halálbüntetés intézményének egyetemes és magyarországi jogtörténete (Budapest, 2010)
A halálbüntetés története Magyarországon - 6. A háborúk és forradalmak, valamint a "rendkívüli büntetőjog" kora
hették ki, mivel az osztrákok az általuk kiszabott hatéves börtönbüntetés letöltése után csak azzal a feltétellel adták őt ki Magyarországnak, hogy az nem alkalmaz olyan szankciót (nevezetesen halálbüntetést), ami Ausztriában nem létezik, és így Horthy kénytelen volt a büntetést kegyelemből életfogytig tartó szabadságvesztésre átváltoztatni, ám több más személyt az így lehetővé vált rögtönítélő eljárás keretében nemcsak halálra ítéltek, hanem ki is végeztek.27 A rögtönbíráskodás alkalmazása csak 1932. október 10-én ért véget, amikor is a Zsitvay helyére kinevezett Lázár Andor kiadta az 1932. évi 9.900.1. M. rendeletet, amely mind az 1931-es, mind a még szintén hatályban lévő 1921-es és 1924-es statáriális rendeletek által kihirdetett rögtönbíráskodást az ország egész területén megszüntette. A húszas és harmincas évek Magyarországán a statáriális szabályozás bevezetésén, kiterjesztésén, csökkentésén, megszüntetésén, valamint a rögtönítélő bírósági (és persze a „rendes" bírósági) ítéleteken alapuló kivégzéseken 28 kívül egészen 1939-ig mindössze két (egymással összefüggő), a halálbüntetés szempontjából releváns legiszlációs esemény történt: a katonai büntető törvénykönyvről szóló 1930. évi II. törvénycikk, illetve a katonai büntető törvénykönyv életbeléptetéséről és a közönséges büntetőtörvények egyes rendelkezéseinek ezzel kapcsolatos módosításáról és kiegészítéséről szóló 1930. évi III. törvénycikk megalkotása 29 és hatálybalépése.30 Az előbbi hat különböző katonai bűntett esetében írt elő vagy tett lehetővé halálbüntetést, amelyet kötéllel vagy agyonlövéssel kellett végrehajtani;31 nem lehetett azonban halálbüntetést kiszabni arra az elkövetőre, aki a tett megvalósítása idején a huszadik évét még nem töltötte be, őket tíztől tizenöt évig terjedhető fegyházbüntetéssel kellett büntetni. 27 Közülük a leghíresebb Sallai Imre és Fürst Sándor illegális kommunista vezető volt, akiket a kommunistaellenes hisztéria áldozataiként 1932 júliusában tartóztattak le, ítéltek halálra és végeztek ki államellenes bűncselekmények, vagyis az állam és a társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen valamely társadalmi osztály (a munkásosztály) kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányuló mozgalom, illetve szervezkedés kezdeményezése és vezetése miatt. E per hatására írta meg József Attila számos társával együtt halálbüntetés (pontosabban statárium- ellenes röpiratát, melyben követelte a politikai célú leszámolások jogi úton történő elintézésének azonnali beszüntetését (a röpirat szövege: Horváth Tibor 1991, 61-62). 28 1923-1939 között (ide nem értve a katonai bűncselekményeket) köztörvényes, politikai, illetve statáriális eljárás alá tartozó deliktumok miatt mindösszesen 25 halálos ítéletet hajtottak végre. 29 A hűtlenség szigorúbb büntetéséről szóló 1934. évi XVIII. tc. megalkotását, amely az 1930. évi III. tc. hűtlenségi tényállásait szabályozta újra, az azzal való logikai és tartalmi összefüggés miatt e második eseményhez sorolom. 30 Ezzel (1931. február 1-jével) hatályon kívül helyezték a sok szempontból elavult 1855. január 15-i, az osztrákok által oktrojált katonai büntető törvénykönyvet. 31 Gyakorlatilag az összes deliktum büntetése golyó általi halál volt, egyedül az ellenséghez való szökést mint a legelítélendőbb bűntettet szankcionálta a törvény akasztással; amennyiben pedig a halálbüntetést több kapitális szankcióval sújtani rendelt bűntett miatt szabták ki, akkor a végrehajtás a 7. § értelmében kötéllel kellett történjen. 267