A Szentatya Magyarországon (Budapest, 1991)

Tartalomjegyzék

ország részesülhessen. Bennünket, elhangzott szavai nyomán, Üdvözí­tőnk ajándékozzon meg az erős hit életformáié erejével, hogy a népek nagy családjában mi is hiteles meg­valósítói és tanúi lehessünk Jézus Krisztus evangéliumának. Tudjuk, hogy nincs másban üdvösségünk és nincs az ég alatt más, emberhez méltó életút. Kívánjuk és kérjük, hogy éppen úgy, mint Mestere, az Úr Jézus, továbbra is szívesen hallgatott hir­detője legyen az egész világon az örök igazságnak. Az Úr Jézus pedig, akinek apostolaként eljött hoz­zánk, minket is, visszavezetve ha­mis utakról, őrizzen meg az igaz­ságban. A magyarok áldásos jókívánsága is imádságunk. Kérjük az élet Szer­zőjét: „Isten éltesse sokáig!” Tartsa meg egészségben, élő hitben, ke­gyelemben földi napjaira és a már megkezdett örök életre. — Szent­atya pedig kérje ezt az életet ne­künk is, Isten előtt mindenkor ked­ves imájában. Tüdjuk, hogy lelkipásztori útját a teremtő Lélek világot megújító ere­je kíséri. Az ő kegyelme érleljen gazdag gyümölcsöt valamennyi je­lenlévő és az elektronika szárnyain hozzánk kapcsolódó embertársunk életében. Ennek a lelki megújulásnak je­leként fogadjuk szentmisénket záró apostoli áldását. A Szentatya minden vasárnap délben, bárhol legyen is, a hívekkel együtt közösen imádkozza az Úran­gyalát és néhány mondatos kis elmélkedést fűz hozzá. Ezúttal a szentmise végén történt ez, és a következőket mondta: Kedves Testvérek! 1. Örömmel és meghatottsággal tölt el, hogy e gyönyörű magyar földön a nyilvánosság előtt elimád­­kozhatom az Úrangyalát. Veletek együtt mondhatom el Máriapócs szentélyében, amely mindig fontos szerepet játszott az ország lelki életében. Ez az imádság egyszerű és rövid, de tömör kifejezéseivel magában foglalja üdvösségünk központi tit­kát. Jól tudjátok, hogy ez az ima olyan sorsdöntő esemény követ­keztében terjedt el az egész vi­lágon, amely hazátokhoz kötődik: a keresztények győzelméhez a Nán­dorfehérvár védelméért folytatott csatában. 1456-ban III. Callixtus pápa ren­delte el, hogy a keresztény világban délben húzzák meg a harangokat, s kérjék Isten oltalmát e szép kö­nyörgő imával Mária tiszteletére. Ez a könyörgés adott erőt a keresz­tényeknek azokban a nehéz idők­ben, amelyek oly sok veszedelem­mel fenyegették mind a vallási, mind a polgári életet. Ennek következtében az Úran­gyalát gyorsan elfogadták és beve­zették az egész Egyházban, mint a hála és az Istenanya közbenjárásába vetett s mindig megújított bizalom fohászát. 2. Ehhez az imádsághoz a nyuga­lom és a béke vágya kapcsolódik. Eredete, lényegében bibliai felépí­tése — hiszen a megtestesülésből kiindulva eljut a húsvéti titokhoz, hogy így megnyíljék a végső feltá­madás reményének — mindez a századok távlatában is megőrzi változatlan értékét és érintetlen frissességét. Az Úrangyala ma is nagyon időszerű imádság. Örömmel használom fel ezért az alkalmat, hogy figyelmetekbe ajánl­jam elimádkozását a megfelelő napszakokban — reggel, délben és este, a mindennapi munka ritmusá­hoz igazodva. Kívánom, hogy a megváltás titkairól való elmélye­désben mindegyiktek vigaszt és erőt találjon. Az üdvösségnek ilyen módon fel­idézett történetét be kell kapcsol­nunk mindennapi életünkbe, úgy, hogy azt belülről megvilágítsa és természetfölötti beteljesedése felé irányítsa. 3. A modem városokban a felhő­karcolók teteje magasabbra nyúlik, mint a templomtornyok, a forga­lom zaja gyakran elnyomja a haran­gok zúgását, s a munkaidő gyakran nem alkalmazkodik életünk termé­szetes ritmusához. Mindez megne­hezíti az áhitat e hagyományos módjának gyakorlását. Fontos ezért, hogy fölébe emel­kedjünk a modem világ körülmé­nyeinek, és meg tudjuk őrizni lel­künk belső életének kifejezési for­máit. Nagyra kell értékelnünk azt a gazdag üzenetet, amelyet az Úran­gyala hirdet számunkra, s ezáltal is erősítsük keresztény elkötelezett­ségünket, s igent mondhassunk An­nak üdvözítő tervére, aki „testté lett és közöttünk lakozott”. A hármas Gloria Patri után a Szentatya áldást adott, majd így szólt: Drága testvéreim! Ezt a napot az Úristen adta. Hálát adunk az Úrnak ezért a napért, ezért a vasárnapért, amelyen oly sokakat összegyűjtött a Szűzanya máriapócsi szentélyéhez. Hálát adunk minden jelenlévő­ért, a magyarokért, a szomszédos népek közül jött zarándokokért; a bíborosok, papok, diákonusok és szerzetesek és szerzetesnők és hívők jelenlétért; a fiatalokért, akik a Jasna Gora-i találkozóról tértek vissza. Hálát adván imádkozzunk a keresztények egységéért, annak a nagy vágynak a teljesüléséért, amit főpapi imájában az Úr így fejezett ki: „Hogy egyek legyenek!” Ez a vágy hassa át a szívünket és legyen benne állandó, hogy egyek legyünk nyugati és keleti keresztény testvé­reinkkel. Állandóan visszhangoz­zék az Egyház minden zarándokhe­lyén, itt Máriapócsott is. Mária, az Egyház Anyja, ennek a máriapócsi kegyhelynek és a világ minden kegyhelyének Anyja, le­gyen anyja egységünknek a hitben! Köszönöm nektek, testvérek ezt a csodálatos szentmisét, a sok résztvevőt, a keleti egyház imáját, amely oly gazdag kincsekkel aján­dékoz meg minket. Az Úr áldjon meg titeket! Máriapócs Királynéja legyen ve­letek mindig! Köszönöm!!! A viszontlátásra!!! Negyed kettőkor szállt fel a pápai helikopter és a Szentatyát Nyír­egyházára vitte, ahol a püspöki székházban ebédelt. Negyed ötkor indult tovább Debrecenbe, hogy a Nagytemplomban a magyarországi nemkatolikus egyházak képviselői­vel találkozzék. Adoráció 52

Next